Lehetek boldog a traumám után?

TraumaAmbulancia

Figyelj, tanulj, segíts! Izgalmas esték a TraumaAmbulancia Egyesület gondozásában

2018. november 18. - Katnnis

Volt, hogy megfordult veled a világ? Hogy úgy érezted minden elveszett, ami addig fontos volt? Hogy a változásokat képtelen voltál elfogadni? Hogy mindez azzal történt, aki fontos neked?

A traumák előbb-utóbb mindenkit megtalálnak. Akár önmagunk, akár másvalaki a veszteség elszenvedője, óriási próbatétel az újjászületés, az összeomlott világ újraépítése. A veszteség – akár lelki, akár fizikai természetű –, mindenkit próbára tesz. A Trauma Ambulancia arra vállalkozik, hogy megmutassa, lehet utat találni a zűrzavarban, van megoldás akár a korábbinál nemesebb, teljesebb életet élni egy végzetesnek tűnő trauma után. Vendégeinkkel megtörtént eseteken, megújulásra esélyt adó módszereken keresztül segítünk ebben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy aki nálunk járt és bekapcsolódott ebbe a küldetésbe akár csak szemlélőként, gazdagabb lett, közelebb került a személyiségfejlődés következő lépcsőjéhez.

img_1411.JPG

Fotók: Völgyes Valéria

Azok is ilyen lelki gyarapodásról számoltak be, akik nem éltek át veszteséget, csak érdeklődnek a téma iránt. Ezt kínáljuk annak, aki kíváncsi arra, mi is történik minden hónap utolsó keddjének estéjén ezeken az eseményeken. A belépéshez semmi más nem kell, mint nyitottság, érdeklődés. Egyesületünk tevékenysége nonprofit jellegű, a beszélgetések helyszínét, a harapnivalót tagjaink és támogatóink biztosítják. Lehetőség van arra is, hogy aki nálunk jár, része legyen a csapatnak, ha érez magában motivációt egy ilyen küldetés iránt.

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/

A túl sok "traumacunami" nem tesz jót az egészségünknek

Illés Anita önkéntesünk írása

Az internet, a televízió és az újságok valóságos „traumacunamit” zúdítanak ránk a közlekedési balesetekről és más felkavaró eseményekről szóló híradásokkal. A Médiatanács egyik kutatásából kiderült, hogy a vizsgált hírműsorokban a balesetek, tragédiák témakörén belül a közlekedési szerencsétlenségek álltak az első helyen. Egészséges-e ha túl sok negatív hírt olvasunk?


Csak néhány cím a napokban megjelent közlekedési baleseteket közlő híradásokból: „Súlyos baleset: autóbusszal ütközött a motoros. Ketten meghaltak az M3-ason. Felborult egy autó. Fák közé csapódott egy autó. Karambol történt a 31-esen, hárman megsérültek…” Az interneten csak egy kattintás és azonnal olvassuk, sőt a fotókon látjuk a tragédiát. Sokaknak ez sem elég, a közösségi oldalakon számos balesetes információs csoport működik több ezer taggal, ahol megosztják egymással az éppen látott tragikus karambolt vagy balesetről szóló hírt.

maxresdefault-4.jpg

Kép: bocawatch.org

A televízióból, rádióból áradó „katasztrófa cunami” információi általában egy blokkba szerkesztve ömlenek ránk és azt az érzetet keltik a nézőben, hallgatóban, hogy a híradók többnyire csak az élet szörnyűségeiről, borzalmairól tudósítanak. Pedig ha bekukkantunk a balesetes hírek mögé és átlátunk az információ pillanatnyi borzongást keltő hatásán, akkor még akár egy hőstörténet is felvillanhat előttünk. Gondoljunk csak a TraumaAmbulancia esteken bemutatkozó hétköznapi hősök életére, akik bebizonyították, hogy a traumából növekedni is lehet. A negatív hírek mellett lehet, hogy több hőstörténetet kellene fogyasztani?

Tovább

A remegés visszaviszi a szervezetet az egyensúlyi állapotba

A TRE módszerről szólt a TraumaAmbulancia szeptemberi programja

15 évvel ezelőtt egy balesetnek résztvevője, pár éve egy másik tragikus eseménynek szemtanúja voltam. A korábbinál emlékszem, amikor a kórházban felébredtem, épp a fejemet varrták össze és remegtem. Az orvos rám szólt, hagyjam abba, mert így nem tud megvarrni. Utóbbinál már nem hagytam abba. Kínáltak pálinkával, és Xanaxszal is. Nem. Akkorra már pár év mozgásmeditáció és egyéb műhelyek segítettek bízni abban, hogy amit a testem csinál, jó nekem. Így is lett. Jó pár perc remegés után elkezdtem szétnézni, hol vagyok, érintkezni, beszélni, kapcsolódni. Magammal és Embertársakkal. Újra. 3 órával később már mentem a szokásos esti táncomra. Teljesen véletlenül :2 napra rá egy barátom átküldte egy londoni iskola honlapját, akik láss csodát - pont ezt a remegést használják stressz elengedésre, traumakezelésre. A módszer neve TRE® (Tension &Trauma Release Exercise). Tiszta, biztonságos, és természetes módszer. A hangsúly a testi érzeteken van, egy-egy emlék, vagy nehéz helyzet felidézése nélkül, természetes és biztonságos módon tudjuk elengedni, kimozdulni, kiremegni azokat a stressz, feszültség lenyomatokat, amik egy korábbi eseménynél, vagy egy nehezebb időszakban elraktározódtak a testünkben. Mindezt finom, lágy és biztonságos módon. Hatalmas öröm, hogy elhozhattuk itthonra is ezt a módszert, 66. országként.”- így ír oldalán Kovács Eszter, TRE tréner, akivel a módszerről és saját tapasztalatairól beszélgettünk a TraumaAmbulancia legutóbbi beszélgetős estjén.

4e6bda22-43b0-45a5-839c-2fb4869c79ab.JPG

TraumaAmbulancia: Kiknek és miben tudtok segíteni ezzel a módszerrel?

Kovács Eszter: Ezt a módszert idén hoztuk Magyarországra. A TRE semmi mást nem csinál, minthogy segíti felébreszteni azt a bennünk szunnyadó képességet, hogy el tudjuk engedni a stresszt. Egy remegést aktívál a testben, ez az elengedés természetes módja. Sok mindent lehet ezzel kezelni, de a lényeg, hogy a testben a stressz szintjét segít csökkenteni. Bármi, ami ér bennünket, akár most, akár 17 évvel ezelőtt, annak valahol lenyomata van a testünkben. Ez az alapja.

TA: De ennél a módszernél – ellentétben sok nagyszerű megoldással – nem kell „hozzányúlni” a kiváltó okhoz. Meg lehet úszni a régi történetek újra élését?

KE: Azt nem lehet kikerülni, hogy ne találkozzunk a sérülésekkel, de el lehet érni, hogy elfogadjuk, „megöleljük” és aztán el tudjuk elengedni őket. Mi nem beszélünk szavakkal arról, hogy mi történt, nem kell feleleveníteni a konkrét történetet. Lehet, de nem szükséges. Mi megengedjük a testnek, hogy mozduljon, úgy, ahogyan ő szeretne. Minden test másképp mozdul, minden testnek megvan a maga története. A testünk pontosan tudja, hogy mit kell elengednie.

TA: A módszer felfogása szerint a testünk egy tárhely, ami tárol, jót, rosszat és van, amit tolerál, van, amit nem. Bővíthető-e a testünk toleranciája?

KE: Igen, fontos a kérdés, hogy hogyan tud ez a tartomány bővülni. Nézzük magát a módszert! Ez egy testalapú módszer, a testen keresztül foglalkozunk a stressz lenyomatainak elengedésével. Hat nagyon egyszerű, a test alsó részeire fókuszáló nyújtógyakorlattal indítunk. A hetedik gyakorlatnál lefekszünk a talajra és megengedjük az energiának, hogy áthaladjon a testünkön, ahogy „szeretne”. Ez az, ami mindenkinél másképp történik. A test pontosan tudja, hogy hol van valamilyen akadály, amit fel kell oldania. Ezzel töltünk 20-25 percet, majd relaxálunk. Így néz ki nagyjából egy TRE foglalkozás. Minden biztonságosan, úgymond „földelt” körülmények között történik. Ez nagyon fontos. Ne gondoljatok katartikus, esetleg más tudatállapotra, itt mindvégig jelen vagyunk. Sokaknak, akik valamilyen traumát éltek át, pont a tolerancia-tartományuk szűkül be. A kérdés, hogy, mennyi dolog megtartására vagyunk képesek a nélkül, hogy valahogy reagálni kelljen rá. A tolerancia-tartományban jól érzem magam, biztonságban vagyok. Ez az, ahol a szeretet és a béke érzése dominál. Ennek a tartománynak vannak határai. Megszoktuk, hogy folyamatosan túlfeszítjük magunkat, átküzdjük magunkat dolgokon. Hiszem, hogy a gyógyulás arról a helyről indul, ahol rendben vagyunk.

TA: A remegés, ami a foglalkozásokon előidéződik, hogyan tartható kordában?

Tovább

A kéklámpások üzenik: „Ilyenkor anyádat hívd, ne a 112-t!”

Illés Anita önkéntesünk írása

Te felhívnád a 112-es segélyhívó telefonszámot, ha elfelejtetted a PIN kódodat? Biztos, hogy a 112-t hívnád segítségül a bedöglött bojlered megjavításához? Ugye, elég abszurd, már-már megdöbbentő, hogy ilyen és ehhez hasonló esetekhez hívják indokolatlanul a segélyhívó központot. Magyarországon 5 millió segélyhívásból 4 millió fals hívás. Ez az arány az elmúlt öt évben nem változott!

mento.jpg

Fotó: HVG 

A rendőrség, a mentőszolgálat és a katasztrófavédelem sokkoló kisfilmmel kampányol azért, hogy visszaszorítsák a 112-es segélyhívó telefonszámra beérkező intézkedést nem igénylő hívások számát. A film főszereplője Janklovics Péter üzeni: elromlott bojler esetén anyádat hívd, ne a 112-t. És akkor még finoman fogalmazott…

Ime a kisfilm: https://www.youtube.com/watch?v=Em2V9u3y_QQ&t=2s

A groteszknek tűnő videót megnézve értetlenül fogtam a fejem: Ezt nem hiszem el. Tényleg itt tartunk? És mi állhat a jelenség hátterében? Tudatlanság? Információhiány? Szándékos rosszindulat? Viccelődés? Bármi is legyen az oka az indokolatlan hívások jelentős számának, nagyon nem jól van ez így, hiszen emberi életeket veszélyeztetnek a fals megkeresésekkel. A kampányfilm célja az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy csak életveszély esetén hívják a 112-t. Az élet számos területén egyre fontosabb a tudatosság. Úgy látszik, hogy a segélyhívás sem kivétel…sokkolva kell tudatosítani az emberekben, hogy mások életét veszélyeztetik az indokolatlan hívásokkal.

Itt részleteket hallgathatsz meg a fals hívásokból: https://www.youtube.com/watch?v=jeJLhNI6IHI

Ugyan még csak néhány hónap múlva (február 11-én) lesz az európai segélyhívó napja, úgy gondolom, hogy kifejezetten hasznos nem csak ezen a napon népszerűsíteni a segélyhívószám tudatos használatát.

Mikor kell hívni a 112-t?

Hívd a segélyhívó központot a mentők, tűzoltók vagy rendőrök beavatkozását igénylő esetekben, például ha súlyos közlekedési baleset tanúja vagy, lángokban álló épületet látsz, vagy betörést észlelsz. Véletlenül se hívd a központot, ha forgalmi információkat szeretnél megtudni, az aktuális időjárási viszonyokra vagy kíváncsi. Az indokolatlan hívások túlterhelik a rendszert, ezzel veszélybe sodródnak azok, akiknek valóban segítségre lenne szükségük. Figyeljünk oda egymásra! Legyél tudatos segélyhívó!

112_fejleckep.jpeg

 Fotó: police.hu

A 112-ről bővebb információ a http://www.112.hu/112_EU  oldalon található.

 

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma

 

Hajótűz a Ligur-tengeren avagy ilyenkor mindenki segít aki közel van

Lajos írása

Előfordul, hogy szemtanúként olyan hatással van valakire egy baleset, hogy szeretné megosztani másokkal, mit élt át. A híradókban minden nap látunk, hallunk olyan hírt, amely megrázó, de a monotonitás, a bemondó szenvtelen hangja, olykor a szenzációhajhász tudósítás embertelenítik ezeket a nagyon is emberi történeteket. Sokszor a tévés sztoriból ki sem derül az igazi történet. Általában azokról sem szólnak a hírek, akik "csak" ott voltak a helyszínen, és aktívan segítettek bajba jutott embertársukon.

A TraumaAmbulancia blog többek között azért is jött létre, hogy, aki szeretne, mesélhessen, ezzel is hiteles képet adva emberségről, kiállásról...hogy segíthessen bárkinek mások példáján keresztül, gondolatokat ébresszen, tanítson. Követheted te is Lajos példáját, aki szintén leírta, mit élt át! Meséljünk egymásnak, hogy tapasztaltabbak lehessünk!

Tegnapi események, aminek részese voltam.

Cannesből Antibes felé hajóztunk, útközben 11:35 perckor a kapitányi hídon a nemzetközi VHF rádió csatornán egy artikulálatlan üvöltés szakította meg a szokásos kommunikációs forgalmat, a háttérzajtól alig lehetett érteni, hogy mit mond egy nem messze előttünk lévő másik yacht rádiósa.

Néhány másodperccel később már csak a nemzetközi segélyhívást lehetett hallani: Mayday, Mayday! 
A látótávolságon belül elkezdett egy szürkésfekete füstoszlop emelkedni. Azonnal leesett, hogy tűz ütött ki egy kisebb yachton a nyílt tengeren. Ez az egyik legnagyobb gond hajón...

ligur1.jpg

Fotó: saját

 A vészjelzés után, ilyenkor a közelben tartózkodó yachtokon a kapitányi hídról általános riadót rendelnek el a személyzetnek.

A tengeren szolgálók kiképzésben részesülnek tűzoltás és elsősegélyből, majd szolgálat alatt pozíciótól függetlenül mindenkinek megvan a feladata egy esetleges vészhelyzetre. Hetente vannak szimulált gyakorlataink, de ilyenre eddig nem volt példa számomra. Éreztem, ahogy az adrenalin elkezd száguldani.

Szóval, a mayday jelzés után megkapjuk az utasítást, hogy a tűzoltó brigád és a medical team a tender hajó garázsban álljon készenlétben, mert vízre bocsájtjuk a mentőhajót, segítünk, mert a kötelességünk.

Tovább

Amikor az élet félelmetes és nem a halál

Van, amikor az írás segít: ahogy papírra veted az érzéseidet, egyúttal átgondolod, rendszerezed a magadban zajló folyamatokat, így az esetek többségében könnyebb "helyre rázni" magadban a problémákat. A TraumaAmbulancia blog egyik célja többek között az is, hogy lehetőséget adjon balesetet átélteknek, baleset hatására poszttraumában szenvedőknek, hogy megoszthassák ami bennük éppen zajlik.  Az alábbi cikk írója is ilyen indíttatással vetette papírra gondolatait, és meglett az eredménye! Érdemes végigolvasni, bárkinek tanulságos lehet! 

untitled_design_1_1.jpg

Fotó: canva.com

Volt valami halovány sejtésem arról, hogy a traumát túlélők nem mindig tudnak visszailleszkedni a „normál” életbe, előfordul, hogy önpusztításba kezdenek, sőt, öngyilkosságot kísérelnek meg. Őszintén megvallva, a balesetem után sokáig nem értettem, ha valaki olyan szerencsés, hogy újabb esélyt kap az életre, miért próbálja eldobni azt. Aztán fokozatosan megtapasztaltam azokat az életminőség rontó dolgokat és lelki terheket, amelyek miatt rájöttem, mennyivel összetettebb dologról van szó annál, mint ahogy elsőre tűnt a túlélés adta eufóriában. Elérkezett az a pont, amikor meg tudom érteni, hogy egy túlélő miért is akarja eldobni visszakapott életét. Talán, azért, mert van, hogy nem a halál ijesztő, hanem az új élet. A balesetem előtt féltem a haláltól. Valami sötét, megfoghatatlan és távoli, olyan VALAMI, amit nem lehet akarni és szorongani kezdtem, ha rá gondoltam. Aztán jött a nagy „bumm”: egy kamion, egy frontális ütközés, és pár pillanat múlva „súlyos-életveszélyes” sérülésekkel küzdöttem az életemért, rettegve attól a kocsiba szorulva halok meg. Egy idő után eljött az a rémisztő pillanat, amikor már nem tudtam többet tenni a túlélésemért. Aztán megéltem valamit, amit addig csak hallomásból ismertem és hittem is, meg nem is: minden fényes, de nem vakító, hanem meleg fehér volt, és láttam, éreztem valami hatalmas erejű energia áramlását. Nem éreztem fájdalmat, szertefoszlottak a mentősök hangjai és eltűnt a torkomat feszítő lélegeztető cső és fullasztó vér keverékének érzése. Nem érzékeltem a testem, nem is voltam benne, csak az energia ölelt körbe, a fehérség és az áramló pixelek a fehérség szélén. Megkönnyebbülés volt minden fájdalmat és főleg félelmet elengedni, érezni ahogy kiáramlik a rettegés, és végtelen megkönnyebbülés önt el helyette. Időtlenség és elengedés adta azt a felemelő érzést, amit azelőtt soha nem tapasztalhattam.Furcsa, nem akartam meghalni! Majd mégis az adja a megkönnyebbülést, hogy akarom … vagyis nem akarom, csak hagyom, ha jönnie kell hadd jöjjön, mert én nem tudom tovább befolyásolni a történéseket! És nem sötétség jön, hanem megkönnyebbülés, világosság, felszabadulás. Ilyen meghalni? Hát legyen. Azonban az energia, ami kiemelt, körbeölelve lebegtetett visszahúzott, örvényként szorított vissza testembe és újra a vérben és félelmekben fuldokoltam pár másodpercig, aztán semmi további emlék a 11 órával későbbi ébredésig. Túléltem. Tapasztaltam valamit, amire nem tudom mi a magyarázat. Korábban magam sem hittem volna, de azóta azt érzem, ha ez a halál, akkor nem kell tőle félni. Sőt!

Tovább

Ha változás áll be a munkaképesség terén

Milbik Zsuzsa önkéntes pszichológus írása

Ha a baleseti sérülések következményei új irányt adnak az ember életének, előfordulhat, hogy munkavégzési helyzetére is hatással lesznek. Cikkünkben összegyűjtöttük, mit érdemes tudni a megváltozott munkaképességről, kihez lehet fordulni, ha érintettek vagyunk. 

construction-site-build-construction-work-159306.jpeg

Fotó: Illusztráció Pexels

Estjeinken, beszélgetéseinken keresztül olyan szerencsés emberek történeteit ismerhettük meg idáig, akik személyes növekedéssel tudtak felépülni baleseti sérüléseikből. Vannak helyzetek, amikor a baleseti sérülés tartós változást hoz az ember életében, és ennek következtében munkavállalási helyzete is megváltozik. Hogyan lehet alkalmazkodni ilyen mértékű fordulathoz? Van-e, aki segít kiigazodni, elindulni az új úton? A kérdés megválaszolásához Szabó Lilla pszichológus segítségét kértem, aki a Munkaerő piacon Maradás Egyesület (MPME) munkatársa. A megváltozott munkaképesség munkajogi fogalom. Azt takarja, hogy egy betegségből vagy balesetből fakadó egészségkárosodás miatt az egyén foglalkoztathatóságában változás áll be. Tehát a munkáját sajnos már nem tudja az eddigieknek megfelelően ellátni, plusz eszközre vagy teljesen új munkakörre van szüksége ahhoz, hogy dolgozni tudjon. Ennek különböző kategóriái vannak, amit az egészségkárosodás százaléka és a rehabilitálhatóság, azaz a sérülés visszaállításának mértéke határozza meg. Első lépésként egy komplex minősítést kap az illető, majd egy határozatot arról, hogy jogosult-e plusz ellátásra. Az ellátás előfeltétele még egy meghatározott, ledolgozott munkaév megléte. A megváltozott munkaképességű személyeknek szoros együttműködésben két szervezet is nyújt segítséget. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) vonja be az érintetteket, és irányítják őket munkáltatóhoz. A munkaerőpiacon Maradás Egyesület (MPME) pedig különböző szolgáltatásokkal segíti az alkalmazkodást:


- állásinterjúra való felkészítés, önéletrajz-írásban való tanácsadás
- álláskeresésben való segítség
- munkatanácsadás
- mentorság: az új munkahelyre történő betanulás segítése
- pszichológiai tanácsadás


A program részeként a pszichológiai tanácsadás eleme a feldolgozásban való támogatás. Szabó Lilla szerint fontos, hogy az egyén kikerüljön abból a nyomásból, hogy körülmények áldozata. Ezért az önelfogadás erősítése az egyik cél. Egy baleset váratlanul és hirtelen helyezi új perspektívába az életet, a lehetőségeket, ezért gyakran támad fel az igazságtalanság érzete. Tapasztalata szerint sok múlik azon, hisz-e, miben hisz az egyén, ugyanis ezekben stabil kapaszkodókra lehet lelni. A tanácsadási folyamat során nagy hangsúly van azon, hogy az alkalmazkodóképességen dolgozzanak. Egy baleset után találkozhatunk olyan sérülésből fakadó élethelyzettel, amin változtatni nem tudunk, de jó dolgokat lehet belőle kihozni. Arra kell törekedni, hogy ezt mindenki megtalálja. Az MPME minden megyében megtalálható, így széles körben tudnak mindenkinek egyénre szabott
segítséget nyújtani ebben a nehéz helyzetben.
http://mpme.hu/

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből, és érzed hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is, ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Facebook oldalunk:

 https://www.facebook.com/Poszttrauma/

 

Összetört test, gyógyuló lelkek – Avagy a trauma hatása az intimitásra

Duliskovich Inez önkéntesünk írása

Egy baleset után nem csak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van regenerálódásra. A TraumaAmbulancia missziója, hogy a hozzánk fordulóknak segítsen elindulni a lelki felépülés útján! A poszttraumás stressz, a fizikai és egyéb változások sokszor a legegyszerűbb napi rutint is meg tudják nehezíteni. De ugorjunk egy kicsit a jövőbe. A felépülés hosszú és küzdelmes folyamata lezajlik, a balesetet elszenvedett személy újra visszatér a normál kerékvágásba, valami mégsem stimmel.

Miért van az, hogy párkapcsolatunkon, rokoni és baráti kapcsolatainkon csorba eshet egy baleset után? Hogyan tudnánk tenni azért, hogy valódi segítséget nyújtsunk párunknak, és hogyan tudjuk megtartani az intimitást? Mai írásunkban erre keressük a választ, illetve a megoldást – mindkét fél részéről: a balesetet átélt, illetve társa részéről is.

adults-affection-caring-375775.jpg

Foto: pexels

Az intim kapcsolatok sokszor és sokféle módon sérülhetnek egy baleset után, például a következőkön keresztül: a fizikai illetve lelki intimitás kerülése a balesetet szenvedett fél részéről, az izoláltság érzése, a kétségbeesés és reménytelenség érzése ( mindkét fél esetében ), a harag / frusztráció / szomorúság illetve összezavarodottság érzése, egyre növekvő szorongás, valamint egyre többször előforduló veszekedések, és egyre kevesebb megoldás.

Nem vitás, hogy ezek a jelenségek egyre közelebb sodorhatnak egy párkapcsolatot a szakadék széléhez. A rendszeres vitáknak, a rengeteg negatív érzelemnek és fájdalomnak egy közös pontja van: az, hogy mindkét fél gyógyulni, és épülni szeretne.

Mielőtt részleteznénk a lehetséges módszereket, melyek segíthetnek e cél elérésében, érdemes lehet egy kicsit a mélyebb lélektani hátterét is megvizsgálni annak,  miért lehetséges az, hogy idővel poszttraumás stressz szindróma tünetei egyre gyakrabban jelentkeznek, és hogy az életünk gyakran egyre kilátástalanabbnak tűnhet. Egy trauma a számtalan fizikai sérülés mellett talán életre szóló lelki sebeket is ejt – ez nem kérdéses. Aki átél egy balesetet, és bármilyen módon megváltozik az életminősége, az egyértelműen előre fele szeretne haladni, új célokat tűz ki maga elé, és maga mögött szeretné hagyni a szenvedést, ugyanakkor a múltját is szeretné. Szeretne ugyanúgy élni, ahogyan azelőtt, szeretné, ha nem lennének fizikai akadályai, ha nem lennének alvás gondjai, ha a szerettei nem látnák fájdalmak között és nem kéne segíteni akár a legegyszerűbb dolgokban is, mint például az öltözködés. Ez a fajta „múltba kívánkozás” lassíthatja azt a folyamatot, hogy a balesetet átélt személy előrefelé haladjon, hiszen ameddig nem engedünk el bizonyos reményeket vagy igényeket, addig nem tudjuk elfogadni a jelen által kínált helyzetet, és nem is tudunk új jövőt építeni. Éppen ezért , ha egy párkapcsolatból az egyik fél traumát él át, nagyon nehéz megtartani a szilárd közös alapot, fáradtságos munka jövőt építeni, és fájdalmas szerettünk szenvedését látni, átélni, és hosszútávon egy változó párkapcsolatban részt venni. Az intimitás sokszor már nem a hétköznapok természetes része, a két fél közötti távolodás könnyen megjelenhet, és a küzdelmek gyakorta végeláthatatlannak tűnnek. De hogyan segíthetünk ebben egymásnak? Hogyan alakíthatunk ki reális elvárásokat, és hogyan zökkenthetjük vissza kapcsolatunkat a régi kerékvágásba, vagy esetleg hogyan alakíthatunk ki új rutint?

Tovább

Újragondolt mindennapok – avagy egy baleset után (nagyon) is van élet!

Andor Eszter írása

A TraumaAmbulancia vendége és lelkes támogatója, Andor Eszter súlyos balesete után „Halj meg, hogy élni tudj!” címmel írt könyvet arról, hogy állt fel ebből, mi segített abban, hogy ne adja fel. Itt és most nektek is „elmondja” hogyan lehet szebb az élet a kórházban is!

32440706_1911780975513533_630191321457360896_n.jpg

Fotó: Andor Eszter

Ha van családtagod, barátod, ismerősöd, aki egy váratlanul bekövetkezett szerencsétlen baleset miatt fekszik súlyos betegként a kórházban, akkor Te is szembesültél már magadban a kérdéssel: mit tegyek, hogy neki jobb legyen? Hogyan könnyíthetnék sorsán? Mit vigyek neki? Az első és legfontosabb, amit tehetsz, hogy ne kezeld őt betegként! Ha ez megvan, akkor már a hozzáállásod is változik.

Borzasztó kiszolgáltatott érzés, hogy egyik nap még duruzsol az életed, a következő nap pedig kiszolgáltatva fekszel egy fertőtlenítő szagú ágyon, és nem érted mi zajlik veled, magatehetetlen vagy…és ettől mindenki tehetetlen körülötted is. Mit lehet tenni, hogy egy kicsit azt érezd, élsz még és a környezeted is élőnek lát? A lelked belül tombol, az agyad zakatol, próbálod feldolgozni mi is történt …miközben sajnálkozó pillantásokkal, szánakozó mondatokkal szembesülsz…A mindennapok megszokott tárgyai válnak reményt adó kincsekké: “na,talán erre emlékszik majd, beugrik neki kik vagyunk!”

Amikor én feküdtem kómában, élet-halál között lebegve, a családom behozta plüss macimat, ami gyerekkorom óta velem volt minden fontos pillanatban. 9 éves voltam, amikor az édesanyám egy autó balesetben meghalt. ( S, aztán a sors ismételte önmagát...) Ezt a macit akkor kaptam karácsonyra. Akkor is ott feküdt velem az ágyban, hűséges barátként várta, hogy magamhoz térjek.

Tovább

PTSD avagy poszttrauma, de hogy is van ez?

Milbik Zsuzsa önkéntes pszichológus írása

Egyre ismertebb a PTSD, azaz poszttraumás stressz szindróma fogalma. Viszont ami mögötte, előtte, benne van, még felfedésre vár. A pszichiátriai, pszichológiai ellátást is számos tévhit övezi. Jelen cikkünkben szeretnénk ezeket a tévhiteket eloszlatni, és rávilágítani, miért is fontos a traumáról szakemberrel beszélgetni, igénybe venni a segítségét! A TraumaAmbulancia egyik feladata, az információ átadása egy megtörtént baleset utáni történések átgondolására, megértésére.

alone.jpeg

Csak álmatlanság panasszal fordultam a háziorvoshoz, ő pedig pszichiáter segítségét ajánlotta. De hát nekem nincs is problémám, én nem vagyok pszichés beteg, csak szeretnék aludni. Mert nem megy könnyen… a balesetem óta. Az fentebbi gondolatfolyam sokakat megijeszthet és elrettenthet, hiszen félnek a pszichiátriától, attól, hogy befektetik őket, és onnantól kezdve mindenki megbélyegzésének ki vannak szolgáltatva. Nehezen akarjuk elfogadni, hogy egy egyszerű alvásproblémából kiindulva még inkább okunk van álmatlanul tölteni az éjszakákat, mert nem tudjuk, mi is lesz velünk, ha pszichiáterhez kerülünk. Miért nem volt elég a gyógyszer, akkor most aludhatnék. Azonban, ha jobban utánagondol az ember, valószínűleg az elalvás nehézségén és a rossz álmokon túl más tünetekben is magára ismer, esetleg eddig nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ilyen tünet lehet:

- kényszerű, ismétlődő, szenvedést okozó visszaemlékezés

- magas stressz szint

- vegetatív reakciók, mint például megváltozott étvágy, szívdobogás, izomfeszültség

- a traumához köthető ingerek –pl. helyszín, cselekvés- kerülése

- csökkent érdeklődés

- társaság kerülése

- a jövő beszűkülésének érzete

- irritabilitás, dühkitörések

- koncentrálási nehézségek

Legtöbben az alvás panaszaival fordulnak orvoshoz, mivel az kelt a legészlelhetőbben zavart. Ugyanakkor fontos, hogy ne csak tünetet kezeljük, hanem a kiváltó okokat szüntessük meg. Ezért van szükség segítő szakember bevonására.

Tovább
süti beállítások módosítása