Manapság sokszor halljuk azt, milyen fontos szerető, mély és bensőséges kapcsolatot ápolni önmagunkkal, de gyakorlatba átültetve ez mégsem olyan egyszerű. Az öngondoskodás 3 kulcs jellemzőt foglal magába: az önmagunk iránt érzett kedvességet, a közös emberség megélést, illetve a tudatos jelenlétet. Ezek az elemek valódi útmutatást adnak ahhoz, hogy miként is szerethetjük önmagunkat!

Öngondoskodás:

Ha egy szeretett személy valamilyen problémával, szomorúsággal fordul hozzád, mit csinálsz? A válasz általában az együttérzés, a megértés, a kedvesség, a gondoskodás és még számtalan gyengéd, szeretetteljes megnyilvánulás. És vajon hogyan reagálsz, ha te magad élsz át kudarcot, nehézséget? Sok esetben óriási a szakadék aközött, ahogyan mások felé fordulunk, és ahogy saját magunkat kezeljük. Pedig milyen fontos lenne, hogy önmagunk felé ugyanolyan kedvességgel és együttérzéssel forduljunk, mint barátaink, családtagjaink, esetleg ismerőseink felé, különösen akkor, ha valamilyen traumán megyünk keresztül!

Ki gondolná, hogy a Mária Rádióban is van fiataloknak szóló műsor?! Ráadásul minden héten (keddenként!!)....Márpedig van, és nagyon jó! Tudjuk, hiszen ott voltunk! Az Életre hangoló című műsorban hosszan beszélgetett velünk Papp Judit és Nagy Zsolt. Nagyon jól éreztük magunkat, jó kérdéseket kaptunk és a jó társaságnak köszönhetően gyorsan elrepült a majd' egy óra. 

A TraumaAmbulanciáról szóló 2018. március 13-i adást a következő linken lehet meghallgatni:

http://mariaradio.podbean.com/e/eletre-hangolo_20180313_papp-judit-es-nagy-zsolt-musora_trauma-ambulancia/

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, keress minket bizalommal!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

"Az elmúlt nyáron Gurubi Ági újságíró másodszor élt át súlyos balesetet a gyerekével. Az elsőt a kisebbik lánya szenvedte el, ő csak tehetetlen szemlélőként volt jelen, a másodikba viszont már együtt kerültek a nagyobbik lányával, amikor az autó felmondta alattuk a szolgálatot, és az árokba zuhantak. Mindkét balesetet hosszú időbe telt feldolgozni lelkileg, és megérteni, miért történtek, üzennek-e valamit, mit kellene (vagy kellett volna) másképp csinálni."

https://wmn.hu/wmn-life/48332-egy-balesetet-nem-csak-fizikailag-kell-tulelni--trauma-feldolgozas-maskepp

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, keress minket bizalommal!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Az utóbbi időben egymás után jelentkeztek be nálunk olyan rádiós műsorok, ahol kíváncsiak a TraumaAmbulanciára, arra, hogy kik vagyunk, mi a célunk és hol tartunk most. Ebben az időszakban elsőként a Lánchíd Rádiós Kettesben című műsorába invitált bennünket Pfliegel Dóra műsorvezető. Krausz Csilla, a TraumaAmbulancia alapítója és Sárközi Alexandra önkéntes kommunikáció- és médiakoordinátor beszélgetett a március 7-i adásban, amelyet az alábbi linkre kattintva lehet meghallgatni: 

https://lanchidradio.hu/video/203148

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, keress minket bizalommal!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Lehet-e üzenete egy balesetnek? Kell-e keresnünk, mire figyelmeztetnek bennünket a történtek? A balesetből való felépülés mindig nagy változásokat hoz az életbe? Legutóbbi TraumaAmbulancia estünkön ismét megismerhettünk egy élettörténetet, amelynek mentén közösen gondolkodhattunk ezeken a kérdéseken. Ági családja mindig is aktív, pörgő életet élt. Négy évvel ezelőtt Ági otthonról dolgozott. Ez azzal is együtt járt, hogy sosem volt nyugta: ha éppen nem a számítógép előtt ült, akkor is akadt tennivaló, a konyhában, a lakásban. A baleset napján a munka mellett az akkor négyéves kislánya is otthon volt vele, együtt készítettek töltött paprikát. Húsgolyókat gurigáztak, a főzővíz már a gázon, közben beérkezett egy feladat, így Ági elindult a számítógép felé. A folyosón azonban egy kiáltás állította meg. Hátrafordulva látta kislányát a földön fekve és észrevette, hogy már a fazék nincs a gázon. Visszarohant, nagymamája tanácsa villant be azonnal: égés esetén hideg vízzel kell hűteni a sérülést.

A TraumaAmbulancia a balesetben érintett embereknek próbál segítséget nyújtani, miután "a baj" megtörtént. Milyen jó lenne, ha egyre kevesebb baleset történne, és alig lenne olyan ember, aki baleset miatt szorul segítségre! Mi azt sem bánnánk, ha ennek fejében a TraumaAmbulancia "lehúzhatná a rólót"! De mi kellene mindehhez? Hogy lehet a baleseteket megelőzni? Sok-sok odafigyeléssel...magunkra és másokra! Duliskovich Inez pszichológus hallgató 3+1 tanácsával hívja fel a figyelmet a baleset megelőzésre.

Ha meghalljuk a szót: baleset, az első asszociációnk általában a felkészületlenségre irányul. Ugyanis, sokszor nem rajtunk múlik, hogy mi fog történni, miután reggel kilépünk az ajtón. Nem lehetünk tökéletesen felkészültek mindenre, pláne a komoly testi és lelki sérülésekkel, veszteséggel járó helyzetekre! Bármennyire is jó lenne úgy tekinteni a balesetekre, mint megakadályozható, elkerülhető eseményekre, a kiszámíthatatlant és elkerülhetetlent a legtöbb esetben nem tudjuk megakadályozni. Ugyanakkor, van néhány olyan dolog, amellyel csökkenthetjük az esélyét annak, hogy magunk, vagy más testi és lelki épségében kárt tegyünk, esetleg magunk is áldozatul essünk.
Érdemes ezekre külön figyelmet fordítani, vegyük át őket!

Alvás:

Sokaknak van emléke arról, amikor az óvodában lázadó gyermekként igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy elkerülje a délutáni alvást, és minél később kerüljön este ágyba. A „felnőttvilágban” ez már egészen más értelmet nyer, és néha úgy érzi az ember, hogy lehetetlen végigcsinálni a napot egy kis szünet nélkül. Az elegendő alvás és a megfelelő mennyiségű, minőségű kikapcsolódás létfontosságú ahhoz, hogy jól teljesítsünk a hétköznapokban, feladatainkat maradéktalanul elvégezzük! Sőt, ahhoz is hozzájárulhat, hogy megelőzzünk egy lehetséges balesetet! Ha nem pihenünk eleget, sokkal stresszesebbek lehetünk, figyelmi funkcióink romlanak, sokkal ingerlékenyebbé és meggondolatlanabbá válhatunk. Ha napközben nincs is lehetőségünk délutáni sziesztára, az éjszakai alvás mennyiségére és minőségére mindenképpen figyeljünk, hogy másnap reggel frissen és éberen láthassunk neki mindennapi teendőinknek! Ha valaki nem tud mélyen és pihentetően aludni, esetleg stressz vagy egyéb fizikai vagy lelki okok miatt álmatlanul forgolódik, jó ötlet lehet lefekvés előtt meginni egy nyugtató kamillateát, esetleg mézes tejet!

A TraumaAmbulancia munkájába nem olyan régen pszichológus hallgatók is bekapcsolódtak. Öröm látni lelkesedésüket, és azt is, mennyire alázatosan állnak a témához, hogy igazán szeretnének segíteni. Egyikük tollából született a következő rendkívül hasznos összefoglaló a traumafeldolgozás egyik legegyszerűbb, és kézenfekvő módszeréről: a rendrakásról (igen, először körülöttünk, és közben magunkban is). Figyelmetekbe ajánljuk Gergely-Kosza Petra írását!

Miközben egy fájó traumát próbálunk feldolgozni, talán az egyik legkisebb dolog, ami eszünkbe juthat, mint mankó: a rendrakás. Egy trauma által az addig lassan, egyenként,nehezen, és szépen összerakosgatott életünk, egyszer csak kártyavárként omlik össze, minden tekintetben. Ilyenkor először azt sem tudjuk, mihez fogjunk. A fontossági sorrendek megváltoznak, a túlélés, a biztonság keresése talán sokkal inkább előtérbe kerül, mint addig
valaha, és háttérbe szoríthat minden mást.

Forrás: Marie "Konmari" Kondo Facebook official page

A blogon eddig főként a balesetek sérültjeiről volt szó, az őket ért traumáról beszéltünk, velük foglalkoztunk. Ha feltesszük a szokásos kérdéseinket: van-e élet súlyos baleset után, lehet-e újra boldogan élni, szinte mindenkinek a sérültek jutnak eszébe, az ő sorsuk érdekli az embereket, velük szemben alakul ki együttérzés. Nade, ha a baleset érintettjeiről beszélünk, tágul a kör, és képbe kerül a baleset okozója….ki gondol rá együttérzéssel? Felmerül-e bárkiben, hogy őt is trauma érte, gyötörheti a lelkiismerete, már nem olyan az élete, mint a baleset előtt?! Igen, ők is segítségre szorulhatnak….ahogy a következő történetből világosan kiderül:

Tavaly február 28-án 9-10 óra között egy kis kertvárosi főutcáról szerettem volna nagy ívben balra kanyarodni gépkocsimmal. Ismeretlen helyen voltam, a navigációm már az előző kanyarba kivezetett volna, de ott behajtani tilos tábla volt, ezért a következő kereszteződés felé hajtva a megengedett sebességet betartva lassan közelítettem meg a kereszteződést. Figyeltem a nekem balra lévő kereszteződést, hogy van e ismételten behajtani tilos tábla, eközben viszont nem figyeltem arra, hogy a kocsim valamelyest áttért már a szembe lévő sávba. A tragédia ekkor és ezért történt.... Velem szemben közlekedő 61 éves motoros már nem tudott meg állni, így ütköztünk....

Kép: illusztráció

Amikor 10 nap után hazakerültem a kórházból, volt pár dolog, amit már tudtam, hogy tennem kell. Ezek leginkább a fizikai állapotommal voltak kapcsolatosak. A sérült részeket itthon is tovább kellett ápolni. Nagy körültekintéssel vigyázni a higiéniára, a kapott krémmel kenni, kötözni. A nyár elején jártunk, és azt az utasítást kaptam, hogy egyáltalán nem érheti nap a sérült felületeket (bal karom, arcom). Beszereztem spéci napkrémet (létezik egészen extrém egészségügyi védelem is), kalapot, elővettem a kendőimet (szerencsére komolyabb gyűjteményem van), és egy szép esernyőt is hadrendbe állítottam. Így indult az itthoni rehab.

Most viszont a lelkem gyógyulásához bevetett tevékenységeimet szeretném Veled megosztani:

1. Kutya sétáltatás

Ez a dolog adott volt, lévén akkor még volt kutyusunk. A nagy hőségben és erős napsütésben nem, de reggelente és esténként sokat sétáltunk. Talán nem is kell részletezzem, milyen jó hatással van mind az elme, mind a test gyógyulására. (5 kilót fogytam az első 4 napon az intenzív osztályon, volt hova fejlődnie az állóképességemnek)

 Kép: saját