Lehetek boldog a traumám után?

TraumaAmbulancia


Együtt a mentális jó(l)létünkért

2021. október 03. - Katnnis

Az október a mentális jóllét hónapja, ezen belül pedig október 10-én ünnepeljük a Lelki Egészség Világnapját. A TraumaAmbulancia Egyesület csapatával egész évben azon dolgozunk, hogy felhívjuk a figyelmet a lelki, mentális egészségünk, jóllétünk fontosságára; ez ugyanis minden embert érint, nemcsak a baleseti traumák túlélőit.

A következő hetekben sokféle tartalommal készülünk a lelki egészség megőrzése kapcsán. Célunk a minél széleskörűbb tájékoztatás és segítségnyújtás arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökkel őrizhetjük meg minél könnyebben és hatékonyabban lelki egészségünket az alábbi témák mentén.

Traumából építkezni

Akár baleseti, akár bármilyen más trauma kapcsán egyre nagyobb figyelmet kap a poszttraumás növekedés fogalma. Egy nehéz élethelyzet vagy krízis amellett, hogy a erőforrásaink mozgósítását kívánja, lehetőséget ad a tanulásra, növekedésre, személyiségünk fejlesztésére. A poszttraumás növekedés egy olyan pozitív változás, amelynek során a traumák túlélői túlszárnyalják korábbi önmagunkat és egy magasabb szinten folytatják személyes növekedési útjukat.

Hogyan történik mindez? Tarts velünk 2021. október 10-én és hallgasd meg a TraumaSztorik podcast legújabb adását, amiben mindenre választ kapsz!

Hálával a lelki egészségünkért

Tudtad, hogy a hála egészséges? A hála érzése csökkenti a negatív érzéseinket, mint például az irigységet, a szorongást és a frusztrációt. Ugyanakkor kutatások is alátámasztják, hogy a hálás emberek boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat, sőt, sok esetben együttérzőbbek, mint a kevésbé hálás társaik. Egyesületünk blogján részletes tudásanyaggal készülünk a hála kapcsán. Október folyamán megjelenő cikksorozatunkból hatékony, a gyakorlatban is jól használható módszereket sajátíthatsz el, hogy minél gyakrabban megélhesd a hála érzését.

mutasd_ki_haladat_traumaambulancia.png

Mentális jó(l)lét a munkahelyen

Léteznek jó megoldások a mentális egészség erősítésére a munkahelyi környezetben? Van, aki segít a HR csapatnak a poszt-COVID helyzetben? Mikor érdemes bevonni külső szakértőket? Nem kérdés, hogy a mentális egészség erősítése olyan stratégiai feladat egy munkahelyen, amelyben a civil szféra képviselői számot teve segítséget nyújthatnak. Egyesületünk tagjai és önkéntesei között szakemberek és olyan baleseti traumák túlélői dolgoznak, akik saját tapasztalatokból merítve tudják támogatni a munkahelyi jóllét fenntartását. 

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Instagram: Instagram

Tarts velünk egész hónapban!

 

Rátaláltam a TraumaAmbulanciára

Kádas András bejegyzése

Eddig általában az volt jellemző, hogy támogatást kérve fordulnak hozzánk különböző fórumokon, de az utóbbi időben többen megkerestek bennünket a kérdéssel, hogyan segíthetnék munkánkat, lehet-e önkéntesként csatlakozni hozzánk. Nagy öröm és megtiszteltetés, ha valaki méltónak tart bennünket, a TraumaAmbulancia Egyesületet arra, hogy „nevét adja” munkánkhoz! András külföldről írt arról, hogyan talált ránk néhány hete és mi inspiálta, hogy önkéntesnek jelentkezzen. Szívből reméljük, példája ösztönző lehet mások számára is!

talalj_rank.png

Rátaláltam a TraumaAmbulanciára

Egy kora őszi napon az egyik nagynevű üzleti magazin lapjait olvasgattam a napsütötte kanapén. Kellemes nap volt, hétvége, olyan szép kellemes őszi idő. A gazdasági, üzleti hírek mellett ez a lap minden számában igyekszik a civil szféra egy-egy valamilyen szempontból említésre méltó szereplőjét is bemutatni. Be kell vallanom, hogy ezeket a cikkeket mindig szívesen olvasom, de általában nem érzek különösebb késztetést az ott leírt tevékenységek részletesebb megismerése iránt. Ezen a kora őszi napon azonban máshogy volt. Ebben az említett szeptemberi számban a TraumaAmbulancia alapítóival készített riportok alapján méltatta az újságíró a szervezet tevékenységének nemes misszióját.  Hihetetlen érzés volt. Az elmúlt éveim balesetei miatt többszörösen operált traumatológiai sérültként - a cikk olvasása közben éppen egy nyári reggeli biciklis baleset miatti könyöktörésemből lábadozva- arról olvastam, hogy olyan emberek, akik szintén iszonyatos kínokon, traumákon mentek át most mégis, felállva a padlóról azon fáradoznak, hogy más elesett, rászoruló, traumák miatt fizikálisan és gyakran mentálisan is erősen megviselt embereknek segítsenek. Aki átesett ilyen megpróbáltatásokon szerintem tudja, hogy még ha maradéktalan is a felépülése fizikálisan, a lelki megrázkódtatások nagyon komoly próbatételt jelentenek, amelyekből gyakran könnyebb úgy felépülni, ha tudunk róluk beszélni, olvasni, gondolkodni. Mert ugye, miért vannak vágásnyomok/sebek a testen, miért nem teljesen olyan a mozgásmechanika, az izom tapadása mint a baleset előtt volt…..Napestig lehetne hozni a példákat, amelyek nyomasztanak bennünket, de a baleseti utókezelőkben eltöltött időben gyakran éreztem úgy, hogy az embereknek jól esett, amikor sorstársként tudtak egymásba egy kis erőt önteni.. 

Éreztem, hogy nekem ez kell. Éreztem, hogy beszélnem kell Csilláékkal, hogy miként tudnék bekapcsolódni a TraumaAmbulancia munkájába önkéntesként. Korábban is kapcsolatba kerültem már olyan szervezetekkel, amelyek bizonyos szempontból akár hasonló profilúnak mondhatók, de láttam, hogy ilyen, mint a TraumaAmbulancia, amely ezt a kérdést ilyen komplexen közelíti meg és progresszíven próbál fejlődni, talán nincs más a kis magyar piacon. 

Szóval írtam egy e-mailt, amire végül kedves választ kaptam Alexandrától, aki Csillához irányított. Mivel ezt a beszélgetést munka miatt épp Brüsszelből kellett lebonyolítani, -és egyébként sem a legjobb a pandémiás helyzet- ezért telefonon keresztül volt alkalmunk az elsődleges benyomások kialakítására. Mármint elsősorban Csillának rólam, mert akkor én már tudtam, hogy amit csinálnak az nekem nagyon szimpatikus, inspiráló és szeretnék valamilyen módon segíteni nekik és valahogyan adni ennek a közösségnek. Így most itt vagyok és a kedves olvasó az én sztorimat olvasgatja. Remélem, alkalomadtán lesz lehetőségünk személyesen is beszélgetni saját utunkról és, hogy mi hozott minket ide. 

Addig is a legjobbakat kívánom. 

András

 

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/

3 év 30 TraumaAmbulancia Est - vendégeink voltak Végh József és Bárczi Attila

Az október 29-i nem mindennapi est volt a TraumaAmbulancia történetében: egyrészt jubileumi, 30. alkalomról volt szó, másrészt két igen izgalmas vendéggel, Végh József pszichológussal, túsztárgyalóval és Bárczi Attila speciális búvárral beszélgethettünk.

Mit jelent a baleset fogalma egy szakembernek? Milyen egy balesetet megtapasztalni egy hivatásos szemszögéből, és hogyan lehet feldolgozni a látottakat? Egyáltalán van módszer rá, hogy a mentőket, tűzoltókat lelkileg is felkészítsék a megterhelő munkára? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jártunk körül Végh József és Bárczi Attila segítségével. Attila 2005-ben sportbúvárként csöppent bele a tűzoltóbúvárok világába. Felszerelését követően a baleset kifejezés egészen átfogalmazódott benne: ma már inkább káresetnek nevezi azt, amit a civilek többsége balesetnek hív, a baleset szót pedig meghagyta a személyes, otthoni, kisebb incidenseknek, így téve különbséget munkája és magánélete között. Hivatása természetesen egyéb módon is hatott rá. Míg az első pár bevetése után még nehéz volt számára, hogy elkülönítse a munkáját az otthoni eseményektől, idővel megtanulta kettéválasztani a két világot.

20191029_traumaambulancia_szollosi_13.jpgFotó: Szöllősi Mátyás

Mindez nem könnyű feladat egy szakmabelinek, hiszen a hivatásosok lelki felkészítésére nem fektetnek kellő hangsúlyt. Végh József szerint ennek több oka is van: a pénz, a megfelelő számú és képzettségű szakemberek, illetve a felismerés hiánya. A pszichológia megítélése még napjainkban sem tökéletes, sokan egyenesen ódzkodnak attól, hogy szakemberhez forduljanak. Ezen az állásponton van Attila is, aki maga is megtapasztalja, hogy a kétévente kötelező szűrést leszámítva (részben saját döntés, részben külső okok miatt) ritkán vannak érintkezésben pszichológusokkal.

Pedig a megfelelő lelki segítségre nagy szükség van. Attila és társai elsősorban maguk próbálják átbeszélni a megrázóbb szituációkat, de persze így is akadnak nehezen feldolgozható esetek. Attila számára ezek főként gyermekekhez kötődnek, hiszen apaként egészen másként áll az ilyen helyzetekhez. A Hableány katasztrófáját követő mentés során szintén megterhelő volt látni az övtáskákat és fényképezőgépeket. „Hiába a rutin, furcsa érzés volt belegondolni, hogy turistaként jöttek ide, meg akarták nézni a várost, és hogy végül mi történt velük” – mondta a búvár.

20191029_traumaambulancia_szollosi_10.jpgFotó: Szöllősi Mátyás

Végh József úgy véli, hogy az esetenkénti foglalkozás nem elég, rendszeres beszélgetésekre, komoly felkészítésre, sőt a felvétel előtt átfogó szűrésre van szükség. A kulcs természetesen a pszichológus esetében is a szakértelem: át kell programozni a rá bízott ember agyát, hiszen az eltanult szokások sokszor gátat képeznek a szakmai munkában. „Ha a rendőrt szidalmazzák, akkor nem őt, hanem az egyenruhát szidalmazzák, ezt kell megértetni” – mondta, hozzátéve, hogy hasonló módon egy katasztrófavédelminek is meg kell tanulnia, hogy milyen esetben mit tehet meg, és mit nem. „A legnagyobb baj, ha a mentőt is menteni kell” – emelte ki.

Az utólagos feldolgozás is elengedhetetlen, az embernek fel kell fedeznie, hogy hogyan tud újra a szakmájához és az életéhez kapcsolódni. A cél az, hogy a kontraszt nélküli sötétségből eljusson ismét a színekhez.

20191029_traumaambulancia_szollosi_15.jpg
Fotó: Szöllősi Mátyás

Attila egyik élménye épp ezen színtelenséghez köthető. Egy aquaworldös, kifejezetten megrázó balesetet követően azt tapasztalta, hogy a világ valahogy tompább lett, és legnagyobb meglepetésére egyik társa is hasonlóról számolt be. Aznap éjszaka hosszan beszélgettek, és ez sokat segített az eset feldolgozásában, mégis úgy tűnik, hogy hosszú távon más megoldásra is szükség van. Nem véletlen, hogy a leszerelést követően sok tűzoltó megbetegedik.

A nehézségek ellenére mindketten élvezik a munkájukat, hiszen kihívást okoz, az embereknek való segítségnyújtás pedig felemelő érzés. Az általuk látott esetek hatására az életet is megtanulták jobban értékelni, és rájöttek, hogy immár intenzívebben élik meg az életük pillanatait.

20191029_traumaambulancia_szollosi_26.jpg
Fotó. Szöllősi Mátyás
Balról: Krausz Csilla, Végh József, Miskei Anikó, Bárczi Attila, Sárközi Alexandra

 

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Baleseti sorstársközösség: https://www.facebook.com/search/top/?q=baleseti%20sorst%C3%A1rsk%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g&epa=SEARCH_BOX

Az estek helyszíne a Budapesti Mediterrán Hotel, köszönjük a lehetőséget!

 

 

 

 

Nem vagy egyedül! Mutatjuk az utat.....

Krausz Csilla írása

Megvan az egyesület! A TraumaAmbulancia Egyesület. Emlékszem, két éve született meg a gondolat sok hezitálás után, hogy felvállalom ezt az ügyet. Az ügyemet. Ami bár magamból kiindulva az én ügyem, de percről percre egyre világosabb lett: ez szinte mindenki ügye is. Csak hát van ez a „minden szuper, jól vagyok, nem panaszkodom” valami, amit mi emberek „szeretünk” játszani magunkkal. Ezt kellett megvizsgálnom és belátnom, hogy ez bizony nem igaz és nagy valószínűséggel sokan erre jutnának… Elképzeltem a sok magányos egyént, amint ezen gondolkodik….és? Valakinek el kell kezdenie, így hát belevágtam. Úgy voltam vele, elindítom ezt a kísérletet saját erőforrásokból, mit veszíthetek? Ma ránézek a blogra és azt látom, hogy aki idelátogat, hosszasan elidőzhet, könnyen érthető és hiteles információkhoz jut, ha baleseti trauma vagy más néven poszttrauma témakörben szeretne tájékozódni! Hogyan jutottam, jutottunk el idáig? Hogyan lesz egy hétköznapi történetből, egy ideából, egy érzésből egy szervezet?

landscape-nature-pathway-grass-horizon-sky-739081-pxhere_com.jpg

Kép: westburyjoinery.com

Tovább

Szeretem magamat - egy kicsit másként

Inez Duliskovich önkéntes írása

Manapság sokszor halljuk azt, milyen fontos szerető, mély és bensőséges kapcsolatot ápolni önmagunkkal, de gyakorlatba átültetve ez mégsem olyan egyszerű. Az öngondoskodás 3 kulcs jellemzőt foglal magába: az önmagunk iránt érzett kedvességet, a közös emberség megélést, illetve a tudatos jelenlétet. Ezek az elemek valódi útmutatást adnak ahhoz, hogy miként is szerethetjük önmagunkat!

what_a_wonderful_time.jpg

Öngondoskodás:

Ha egy szeretett személy valamilyen problémával, szomorúsággal fordul hozzád, mit csinálsz? A válasz általában az együttérzés, a megértés, a kedvesség, a gondoskodás és még számtalan gyengéd, szeretetteljes megnyilvánulás. És vajon hogyan reagálsz, ha te magad élsz át kudarcot, nehézséget? Sok esetben óriási a szakadék aközött, ahogyan mások felé fordulunk, és ahogy saját magunkat kezeljük. Pedig milyen fontos lenne, hogy önmagunk felé ugyanolyan kedvességgel és együttérzéssel forduljunk, mint barátaink, családtagjaink, esetleg ismerőseink felé, különösen akkor, ha valamilyen traumán megyünk keresztül!

Az öngondoskodás fogalmát Kristin Neff alkotta meg. Ez egyfajta ítéletmentes, megértő, együttérző hozzáállás, amit saját magunk felé, hibáink és kudarcaink felé tanúsítunk. Ugye, milyen ritkán fordul elő?

Az öngondoskodást három összetevő alkotja, amelyeket érdemes a mindennapokban elsajátítani és gyakorolni! Ezeket a hét folyamán mutatjuk be nektek a TraumaAmbulancia Facebook oldalán, ne maradjatok le róla!

„Az öngondoskodás annyit jelent, hogy tudomásul vesszük, tökéletlen emberek vagyunk, akik megtesszükk a tőlünk telhető legtöbbet, és közben megpróbálunk kedvesek lenni önmagunkhoz.”. – Kristin Neff

Tovább

Mária Rádió interjú

Életre hangoló Papp Judit és Nagy Zsolt műsora

maria_radio.jpg

Ki gondolná, hogy a Mária Rádióban is van fiataloknak szóló műsor?! Ráadásul minden héten (keddenként!!)....Márpedig van, és nagyon jó! Tudjuk, hiszen ott voltunk! Az Életre hangoló című műsorban hosszan beszélgetett velünk Papp Judit és Nagy Zsolt. Nagyon jól éreztük magunkat, jó kérdéseket kaptunk és a jó társaságnak köszönhetően gyorsan elrepült a majd' egy óra. 

A TraumaAmbulanciáról szóló 2018. március 13-i adást a következő linken lehet meghallgatni:

http://mariaradio.podbean.com/e/eletre-hangolo_20180313_papp-judit-es-nagy-zsolt-musora_trauma-ambulancia/

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, keress minket bizalommal!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

 

Lánchíd Rádió interjú

Kettesben: Pfliegel Dóra műsora

 

 

lanchid.jpg

Az utóbbi időben egymás után jelentkeztek be nálunk olyan rádiós műsorok, ahol kíváncsiak a TraumaAmbulanciára, arra, hogy kik vagyunk, mi a célunk és hol tartunk most. Ebben az időszakban elsőként a Lánchíd Rádiós Kettesben című műsorába invitált bennünket Pfliegel Dóra műsorvezető. Krausz Csilla, a TraumaAmbulancia alapítója és Sárközi Alexandra önkéntes kommunikáció- és médiakoordinátor beszélgetett a március 7-i adásban, amelyet az alábbi linkre kattintva lehet meghallgatni: 

https://lanchidradio.hu/video/203148

Ha szeretnél többet megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, keress minket bizalommal!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

3+1 tipp mára, hogy elkerüld a holnap balesetét

A TraumaAmbulancia a balesetben érintett embereknek próbál segítséget nyújtani, miután "a baj" megtörtént. Milyen jó lenne, ha egyre kevesebb baleset történne, és alig lenne olyan ember, aki baleset miatt szorul segítségre! Mi azt sem bánnánk, ha ennek fejében a TraumaAmbulancia "lehúzhatná a rólót"! De mi kellene mindehhez? Hogy lehet a baleseteket megelőzni? Sok-sok odafigyeléssel...magunkra és másokra! Duliskovich Inez pszichológus hallgató 3+1 tanácsával hívja fel a figyelmet a baleset megelőzésre.

Ha meghalljuk a szót: baleset, az első asszociációnk általában a felkészületlenségre irányul. Ugyanis, sokszor nem rajtunk múlik, hogy mi fog történni, miután reggel kilépünk az ajtón. Nem lehetünk tökéletesen felkészültek mindenre, pláne a komoly testi és lelki sérülésekkel, veszteséggel járó helyzetekre! Bármennyire is jó lenne úgy tekinteni a balesetekre, mint megakadályozható, elkerülhető eseményekre, a kiszámíthatatlant és elkerülhetetlent a legtöbb esetben nem tudjuk megakadályozni. Ugyanakkor, van néhány olyan dolog, amellyel csökkenthetjük az esélyét annak, hogy magunk, vagy más testi és lelki épségében kárt tegyünk, esetleg magunk is áldozatul essünk.
Érdemes ezekre külön figyelmet fordítani, vegyük át őket!

sleep.jpg

Alvás:

Sokaknak van emléke arról, amikor az óvodában lázadó gyermekként igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy elkerülje a délutáni alvást, és minél később kerüljön este ágyba. A „felnőttvilágban” ez már egészen más értelmet nyer, és néha úgy érzi az ember, hogy lehetetlen végigcsinálni a napot egy kis szünet nélkül. Az elegendő alvás és a megfelelő mennyiségű, minőségű kikapcsolódás létfontosságú ahhoz, hogy jól teljesítsünk a hétköznapokban, feladatainkat maradéktalanul elvégezzük! Sőt, ahhoz is hozzájárulhat, hogy megelőzzünk egy lehetséges balesetet! Ha nem pihenünk eleget, sokkal stresszesebbek lehetünk, figyelmi funkcióink romlanak, sokkal ingerlékenyebbé és meggondolatlanabbá válhatunk. Ha napközben nincs is lehetőségünk délutáni sziesztára, az éjszakai alvás mennyiségére és minőségére mindenképpen figyeljünk, hogy másnap reggel frissen és éberen láthassunk neki mindennapi teendőinknek! Ha valaki nem tud mélyen és pihentetően aludni, esetleg stressz vagy egyéb fizikai vagy lelki okok miatt álmatlanul forgolódik, jó ötlet lehet lefekvés előtt meginni egy nyugtató kamillateát, esetleg mézes tejet!

Tovább

Csilla: A baleset után 1.0

post-traumatic.jpgA balesetek súlyossága nem evidens, sem annak aki elszenvedi, sem annak aki kívülről a „pálya széléről” szemlélődik. Természetesen a különbségek nagy skálán mozognak, ennek az okai számos tényezőt foglalnak magukba. Nem mindegy, hogy az ujjadat vágtad el a konyhában (bár az is lehet súlyos) vagy autóbaleseted volt és mentő vitt a kórházba. Én ebben az esetben elsősorban a nem halálos kimenetelű baleseteket szeretném kicsit közelebbről megvizsgálni.

Tovább

Csilla: A Kezdet

elso_lepes.jpg

Valamit elkezdeni, amit még soha nem csináltam, bevallom, nem könnyű. Mi több, félelmetes. Tele vagyok kételyekkel. De végre felülkerekedem és belevágok. Ez vagyok most én. Nem vagyunk egyformák, ez biztos. Mindenki tart valahol. Mindenki valamiféle környezetben szocializálódott. Mindenki családja, barátai is tartanak valahol….. Roppant nagyok a különbségek, efelől nem lehetnek kétségeink. De azt gondolom, ha valakit valamilyen baleset, trauma ér, az hatással van rá és a környezetére. Van, aki fiatal, van, aki idősebb, van, akinek nagy szerető családja van, és van, aki egyedül él, mint a kisujjam. Sokfélék vagyunk, de mindannyian emberek. Érzünk. Magamért kezdtem el írni, de neked írok, neked adom gondolataimat…olyannak, aki úgy érzi, van mit tenni, mert sebet ejtett rajta az élet egy-egy pillanata, és nem gondolja, hogy az „elfelejtem, megyek tovább vagy a „szőnyeg alá vele” lenne a megoldás.


Lehet eddig így gondoltad, de most, hogy olvasod, megmozdul valami odabent. Arra kérlek, csak figyelj kicsit magadra! Kérlek, nézd el nekem, hogyha néha nem tűnik profinak, amit csinálok! Jó szándék vezérel. Egy vagyok közületek. Lehet, te is éppen azon gondolkodsz, valakivel meg kellene osztanod, ami egy ideje foglalkoztat, amit érzel, ami esetleg megakadályoz abban, hogy onnét folytasd, ahol a baleset vagy a trauma előtt voltál. Na, én fejest ugrok és felkínálok neked egy felületet erre. Magam teremtek, hogy magamnak segítsek, de ehhez te is kellesz… a tapasztalatod, az élményeid. Bármi, ami történt, ami segített, de az is, ami nem. Ezért most meghívlak. Szerencsés az, aki egy bármilyen baleset után megkap mindent, ami a felépüléshez szükséges, mind testi, mind lelki szinten. Ez ritka. Ez azért is lehet így, mert a mai világban annyira sokféle megoldást kínál az élet, hogy nem tudjuk mit válasszunk és ha választunk is, nagyon sok esélyes a dolog. Benne vagy egy teljesen új helyzetben. A környezted számára is teljesen új. Sok minden befolyásolja. Meg sem próbálom elkezdeni felsorolni. Nem is tudnám. Valamerre pedig el kell indulni, hogy hosszútávon rendben legyen mindenki, aki érintett. A mai ember sajnos nem minden estben rendelkezik kellő empátiával. Sok a dolga, gondja, család, gyerek, munka, meg a főnök is…. Ez nem egyéni probléma, viszont az egyén dönthet úgy hogy empatikusabb lesz. Mindenkinek több empátiát kell mutatnia! Ez ugyanúgy tanulható, mint bármi más: autóvezetés egy idegen nyelv, vagy a főzés. El kell engednünk azt a téves állítást, amivel sokszor találkozunk: „én ilyen vagyok”. Gondold el, egyik reggel felkelsz, és azt mondod na, idefigyelj, én nem ilyen vagyok! Vajon mi történik? Kinek mondod ezt? Te vagy és még ki?

Na ugye, hogy csak te vagy. Szóval, ne mondogasd ezt magadnak, mert ez nem igaz.

Én most kimondom: képes vagyok bátor lenni és belefogni valami egészen másba, mint amit eddig csináltam. Voltak stációk, remekül elkülönülő részek, mondhatjuk lépcsőfokoknak is. Volt, hogy lendületesen mentem felfelé, majd megtorpantam, és irány le…..Szóval, így van ez, de most nincs mese, elkezdem. Elkezdem, mert ha magamba nézek és figyelek a saját belső hangomra, akkor igenis ezt kell tennem. Nem téríthet el az esetleges kudarc esélye, a félelem a kudarctól! Meg kellett győzni magamat, hogy ezt elsősorban önmagamért teszem. Ha van egy ember, akinek segítek ezzel, amit csinálok, már megérte. Idáig kellett eljussak. Na, ehhez kellett ez a sok idő, és hidd el, még mindig nem vagyok biztos magamban. De számítok rád és magamra.

 

süti beállítások módosítása