Az október 29-i nem mindennapi est volt a TraumaAmbulancia történetében: egyrészt jubileumi, 30. alkalomról volt szó, másrészt két igen izgalmas vendéggel, Végh József pszichológussal, túsztárgyalóval és Bárczi Attila speciális búvárral beszélgethettünk.

Mit jelent a baleset fogalma egy szakembernek? Milyen egy balesetet megtapasztalni egy hivatásos szemszögéből, és hogyan lehet feldolgozni a látottakat? Egyáltalán van módszer rá, hogy a mentőket, tűzoltókat lelkileg is felkészítsék a megterhelő munkára? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jártunk körül Végh József és Bárczi Attila segítségével. Attila 2005-ben sportbúvárként csöppent bele a tűzoltóbúvárok világába. Felszerelését követően a baleset kifejezés egészen átfogalmazódott benne: ma már inkább káresetnek nevezi azt, amit a civilek többsége balesetnek hív, a baleset szót pedig meghagyta a személyes, otthoni, kisebb incidenseknek, így téve különbséget munkája és magánélete között. Hivatása természetesen egyéb módon is hatott rá. Míg az első pár bevetése után még nehéz volt számára, hogy elkülönítse a munkáját az otthoni eseményektől, idővel megtanulta kettéválasztani a két világot.

Fotó: Szöllősi Mátyás

Mindez nem könnyű feladat egy szakmabelinek, hiszen a hivatásosok lelki felkészítésére nem fektetnek kellő hangsúlyt. Végh József szerint ennek több oka is van: a pénz, a megfelelő számú és képzettségű szakemberek, illetve a felismerés hiánya. A pszichológia megítélése még napjainkban sem tökéletes, sokan egyenesen ódzkodnak attól, hogy szakemberhez forduljanak. Ezen az állásponton van Attila is, aki maga is megtapasztalja, hogy a kétévente kötelező szűrést leszámítva (részben saját döntés, részben külső okok miatt) ritkán vannak érintkezésben pszichológusokkal.

Pedig a megfelelő lelki segítségre nagy szükség van. Attila és társai elsősorban maguk próbálják átbeszélni a megrázóbb szituációkat, de persze így is akadnak nehezen feldolgozható esetek. Attila számára ezek főként gyermekekhez kötődnek, hiszen apaként egészen másként áll az ilyen helyzetekhez. A Hableány katasztrófáját követő mentés során szintén megterhelő volt látni az övtáskákat és fényképezőgépeket. „Hiába a rutin, furcsa érzés volt belegondolni, hogy turistaként jöttek ide, meg akarták nézni a várost, és hogy végül mi történt velük” – mondta a búvár.

Fotó: Szöllősi Mátyás

Végh József úgy véli, hogy az esetenkénti foglalkozás nem elég, rendszeres beszélgetésekre, komoly felkészítésre, sőt a felvétel előtt átfogó szűrésre van szükség. A kulcs természetesen a pszichológus esetében is a szakértelem: át kell programozni a rá bízott ember agyát, hiszen az eltanult szokások sokszor gátat képeznek a szakmai munkában. „Ha a rendőrt szidalmazzák, akkor nem őt, hanem az egyenruhát szidalmazzák, ezt kell megértetni” – mondta, hozzátéve, hogy hasonló módon egy katasztrófavédelminek is meg kell tanulnia, hogy milyen esetben mit tehet meg, és mit nem. „A legnagyobb baj, ha a mentőt is menteni kell” – emelte ki.

Az utólagos feldolgozás is elengedhetetlen, az embernek fel kell fedeznie, hogy hogyan tud újra a szakmájához és az életéhez kapcsolódni. A cél az, hogy a kontraszt nélküli sötétségből eljusson ismét a színekhez.

Fotó: Szöllősi Mátyás

Attila egyik élménye épp ezen színtelenséghez köthető. Egy aquaworldös, kifejezetten megrázó balesetet követően azt tapasztalta, hogy a világ valahogy tompább lett, és legnagyobb meglepetésére egyik társa is hasonlóról számolt be. Aznap éjszaka hosszan beszélgettek, és ez sokat segített az eset feldolgozásában, mégis úgy tűnik, hogy hosszú távon más megoldásra is szükség van. Nem véletlen, hogy a leszerelést követően sok tűzoltó megbetegedik.

A nehézségek ellenére mindketten élvezik a munkájukat, hiszen kihívást okoz, az embereknek való segítségnyújtás pedig felemelő érzés. Az általuk látott esetek hatására az életet is megtanulták jobban értékelni, és rájöttek, hogy immár intenzívebben élik meg az életük pillanatait.

Fotó. Szöllősi Mátyás
Balról: Krausz Csilla, Végh József, Miskei Anikó, Bárczi Attila, Sárközi Alexandra

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Baleseti sorstársközösség: https://www.facebook.com/search/top/?q=baleseti%20sorst%C3%A1rsk%C3%B6z%C3%B6ss%C3%A9g&epa=SEARCH_BOX

Az estek helyszíne a Budapesti Mediterrán Hotel, köszönjük a lehetőséget!

A legutóbbi TraumaAmbulancia esten kezdtünk el beszélgetni arról, melyek azok a dolgok, amelyek a mindennapokban, az új élet kialakítása során leginkább foglalkoztatják a balesetek következtében mozgáskorlátozottá vált vagy kerekesszékbe kényszerült embereket. Melyek azok a témák, amelyeket érdemes megvilágítani az ő szemszögükből, hogy minél többeknek leessen a tantusz, és elkezdődjön az igazi akadálymentesítés. Káró Regina súlyos balesetet követően kezdett új életet, eddigi tapasztalatai alapján vetette papírra gondolatait.

Azt tapasztalom, hogy nem foglalkozunk érdemben a gondolkodásmód akadálymentesítésével. Hajlamosak vagyunk kerülni a témát, pedig lenne miről beszélni.

Forrás: Getty images

Sokszor csak a fizikai akadálymentesítéssel vagyunk elfoglalva. Azonban az is elgondolkodtató, hogy a törvényekben milyen szépen és világosan le van írva minden szabály az épületek akadálymentesítésére, azonban a menedzserek és az építővállalatok mindig találnak kiskaput. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a helyes kivitelezésre! Lehetne például segédanyagokat használni, hogy a kivitelezők is értsék mit is jelent az akadálymentesítés, hogy értsék mire is van szükség. Biztos vagyok benne, hogy lenne önkéntes kerekesszékes, aki szívesen tesztelné az épülő létesítményeket.

Pozitív előrelépésnek tartom, hogy egyre több TV csatorna műsoraiba hívnak testileg megváltozott képességű embereket, és azt is, hogy egyre több az ilyen blogger és influencer is. Fontosnak tartom, hogy a közmédiában is megjelenjenek különböző testi fogyatékossággal élő emberek. Mert nem kevesebbek, csak mások! Az ilyen megjelenések felnyithatják az emberek szemét, hogy „Miért ne?”! Miért ne mehetne akár egy kerekesszékes fesztiválra? Miért ne mehetne színházba? Miért kell spórolni a kerekesszékes jegyek darabszámával a Budapest Arénában? Miért kell a kerekesszékes helyeknek az első sorban lenni a moziban? Jó lenne elérni azt is, hogy a mozgássérülteknek fenntartott mosdókat csak a rászorulók használják, ne kelljen zárva tartani őket!

A képen balról Regina az egyik TraumaAmbulancia Esten

Folytathatnám a felsorolást, de rájöttem, hogy elsőként az emberek fejében kellene átrendezni a dolgokat. Hogy például ne féljenek hirdetni, reklámozni az akadálymentesítést! Ha egy étterem szerencsés helyen van, tehát megközelíthető akadálymentesen, ráadásul még bent is elvégezte az akadálymentesítést, akkor azt minimum jelezni kellene valahogy! Ne legyünk meglepődve, ha egy kerekesszékes vagy mozgássérült elmenne egy szállodába, vagy ha egy menő autóval mozgássérült parkolóhelyet használ! Ne felejtsük el azt sem, hogy nem minden sérülés annyira látványos, mint egy kerekesszék! Ne ítéljünk előre! Annyi különböző sérülés létezik: látványostól a kevésbé látványosig. Az akadálymentesítéssel megkönnyíthetjük sok segédeszközzel élő ember életét, a babakocsisokét és az idősekét is!

 Mindemellett tudom, hogy akadálymentesíteni nem olcsó mulatság egy olyan épületnél, amelynek az építkezési folyamata közben nem fordítottak figyelmet az akadálymentes kialakításra. Nagy kiadás utána korrigálni. Azonban léteznek olcsóbb megoldások is. Ezek sem mind egyszerűek, de ha a szándék megvan, megoldás is lesz. Mindehhez azonban, hangsúlyozom, először az embereket kellene „kezelésbe venni” és a hozzáállásukon változtatni! Nem kellene állandóan meglepődni, ha egy mozgássérült szeretne teljes életet élni! Különös tekintettel azokra, akiknek az élete fiatal vagy felnőtt korban változott meg. Vissza lehetne adni a mozgássérülteknek a társadalomba vetett hitét, azzal, hogy nyitunk arra, hogy biztosítsuk egy megváltozott testi adottságokkal élőnek is a lehetőséget….a lehetőséget, hogy választhasson!

Az internet, a televízió és az újságok valóságos „traumacunamit” zúdítanak ránk a közlekedési balesetekről és más felkavaró eseményekről szóló híradásokkal. A Médiatanács egyik kutatásából kiderült, hogy a vizsgált hírműsorokban a balesetek, tragédiák témakörén belül a közlekedési szerencsétlenségek álltak az első helyen. Egészséges-e ha túl sok negatív hírt olvasunk?

Csak néhány cím a napokban megjelent közlekedési baleseteket közlő híradásokból: „Súlyos baleset: autóbusszal ütközött a motoros. Ketten meghaltak az M3-ason. Felborult egy autó. Fák közé csapódott egy autó. Karambol történt a 31-esen, hárman megsérültek…” Az interneten csak egy kattintás és azonnal olvassuk, sőt a fotókon látjuk a tragédiát. Sokaknak ez sem elég, a közösségi oldalakon számos balesetes információs csoport működik több ezer taggal, ahol megosztják egymással az éppen látott tragikus karambolt vagy balesetről szóló hírt.

Kép: bocawatch.org

A televízióból, rádióból áradó „katasztrófa cunami” információi általában egy blokkba szerkesztve ömlenek ránk és azt az érzetet keltik a nézőben, hallgatóban, hogy a híradók többnyire csak az élet szörnyűségeiről, borzalmairól tudósítanak. Pedig ha bekukkantunk a balesetes hírek mögé és átlátunk az információ pillanatnyi borzongást keltő hatásán, akkor még akár egy hőstörténet is felvillanhat előttünk. Gondoljunk csak a TraumaAmbulancia esteken bemutatkozó hétköznapi hősök életére, akik bebizonyították, hogy a traumából növekedni is lehet. A negatív hírek mellett lehet, hogy több hőstörténetet kellene fogyasztani?

Te felhívnád a 112-es segélyhívó telefonszámot, ha elfelejtetted a PIN kódodat? Biztos, hogy a 112-t hívnád segítségül a bedöglött bojlered megjavításához? Ugye, elég abszurd, már-már megdöbbentő, hogy ilyen és ehhez hasonló esetekhez hívják indokolatlanul a segélyhívó központot. Magyarországon 5 millió segélyhívásból 4 millió fals hívás. Ez az arány az elmúlt öt évben nem változott!

Fotó: HVG 

A rendőrség, a mentőszolgálat és a katasztrófavédelem sokkoló kisfilmmel kampányol azért, hogy visszaszorítsák a 112-es segélyhívó telefonszámra beérkező intézkedést nem igénylő hívások számát. A film főszereplője Janklovics Péter üzeni: elromlott bojler esetén anyádat hívd, ne a 112-t. És akkor még finoman fogalmazott…

Ime a kisfilm: https://www.youtube.com/watch?v=Em2V9u3y_QQ&t=2s

A groteszknek tűnő videót megnézve értetlenül fogtam a fejem: Ezt nem hiszem el. Tényleg itt tartunk? És mi állhat a jelenség hátterében? Tudatlanság? Információhiány? Szándékos rosszindulat? Viccelődés? Bármi is legyen az oka az indokolatlan hívások jelentős számának, nagyon nem jól van ez így, hiszen emberi életeket veszélyeztetnek a fals megkeresésekkel. A kampányfilm célja az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy csak életveszély esetén hívják a 112-t. Az élet számos területén egyre fontosabb a tudatosság. Úgy látszik, hogy a segélyhívás sem kivétel…sokkolva kell tudatosítani az emberekben, hogy mások életét veszélyeztetik az indokolatlan hívásokkal.

Itt részleteket hallgathatsz meg a fals hívásokból: https://www.youtube.com/watch?v=jeJLhNI6IHI

Ugyan még csak néhány hónap múlva (február 11-én) lesz az európai segélyhívó napja, úgy gondolom, hogy kifejezetten hasznos nem csak ezen a napon népszerűsíteni a segélyhívószám tudatos használatát.

Mikor kell hívni a 112-t?

Hívd a segélyhívó központot a mentők, tűzoltók vagy rendőrök beavatkozását igénylő esetekben, például ha súlyos közlekedési baleset tanúja vagy, lángokban álló épületet látsz, vagy betörést észlelsz. Véletlenül se hívd a központot, ha forgalmi információkat szeretnél megtudni, az aktuális időjárási viszonyokra vagy kíváncsi. Az indokolatlan hívások túlterhelik a rendszert, ezzel veszélybe sodródnak azok, akiknek valóban segítségre lenne szükségük. Figyeljünk oda egymásra! Legyél tudatos segélyhívó!

 Fotó: police.hu

A 112-ről bővebb információ a http://www.112.hu/112_EU  oldalon található.

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma