Rögtön a rövid és gyors válasszal kezdem: meglepően sokat. Újra. 

A 2015-ben megjelent Agymanók című animációs film idei folytatása ugyanis a tinédzsereknek és felnőtteknek egyaránt igyekszik segíteni a saját és a másik generáció komplexebb érzelmeinek a megértésében.

Alapból ritka, hogy egy hollywood-i animációs filmben nemcsak szimpla nézőként, de szülőként és segítő szakemberként egyaránt számos értéket látok. A hazai mozikban június közepétől megtekinthető Agymanók 2-nek ez sikerült. Sőt, a megnézése után még hosszú napokig foglalkoztatott. Ezért is örültem, hogy az amerikai Berkeley Egyetem szervezésében egy bő 1 órás élő online beszélgetésen vehettem részt, ahol a készítők és az őket tanácsaikkal ellátó pszichológusok meséltek a szakmai szempontokról és tudományos háttérről.
Innentől szándékaim szerint csak minimális spoilerekkel és főként az érzelemszabályozásra fókuszáló elemzés következik, szóval bárki elolvashatja és utána rohanhat is a moziba. ;-)

Egy 3 éves folyamat eredménye

Bármilyen végeredményt látva, valószínűleg ritkán gondolunk bele, hogy mennyi energia és erőfeszítés van egy adott munkában. Igaz ez az Agymanók 2-re is, amihez a Disney-nél egy 500 fős stáb már a Covid időszak közepén hozzákezdett. Az akkori általános, globális közhangulatból kiindulva adott is volt, hogy az új érzelmeknek helyet adó második részben a szorongás kerüljön előtérbe, amit mi magyarul egy Feszkó nevű kicsit túlparázó, túlpörgő és stresszes karakter formájában ismerhetünk meg. 

A készítőknek emellett még három fontos célja volt: a főszereplő lány Riley pubertáskorba lépésén keresztül mutassák meg a tinédzserek egyre káoszosabb érzelemvilágát, úgy hogy közben mégis minden korosztálynak legyen benne tanulság. Emellett a rendelkezésre álló 96 percben a sokunkban élő, belső “Légy tökéletes!” parancs mögötti perfekcionizmus mozgatórugóit, annak a céljaink eléréséhez nyújtott előnyeit, de sokszor káros hatásait ismerjük meg jobban.

A sokrétű történetmesélés

A második rész egyik fontos szintlépése a komplexitás felé, hogy sokkal arányosabban igyekszik párhuzamosan bemutatni nekünk a Fejhadiszálláson és a lány tudatában történő eseményeket, az ezek által Riley-ból kiváltódó tetteket, valamint a környezete erre adott reakcióit. A másik konfliktusforrást pedig az adja, hogy a jól ismert öt érzelem mellé (Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré) újabb négy csatlakozik (a már említett Feszkó, valamint Ciki, Uncsi és Irigység).
Mindkét új megközelítésnek fontos üzenete van a szakértők szerint.
Hiszen ahogy a tizenévesek egyre többször hagyják hátra a biztonságos szülői közeget és alakítják ki saját szociális közegüket a barátaikkal, úgy találják szembe magukat egyre több, egyedül megoldandó kihívással. A gyermeki magány pedig egy többször visszatérő állapot a filmben, ahogy Riley elzárva vagy eltávolodva érzi magát másoktól. De ennek a gyakori használata abszolút tudatos, hiszen a szülőkről való leválás természetes velejárója. Az is érdekes és szándékos, hogy a már 9 közül továbbra is egyedül csak Derű az elsőre pozitívnak tekinthető érzelem. Ennek a célja pedig az első rész egyik fő üzenetének isméltelt megerősítése, hogy bizony minden érzelem alapvetően szükséges és természetes, melyeket felismerni, megnevezni és elfogadni érdemes, mint sem küzdeni velük és ellenük.

Oké, de mi a fő tanulság?

Az Agymanók 2 újra egy folyamatos érzelmi hullámvasút. Így ahogy azt a szakemberek is többször kihangsúlyozták a beszélgetésben, a lényeg pont a distressz felismerése és elfogadása. Hiszen ma már sajnos a gyerekek is egyre nagyobb érzelmi nyomás alatt vannak, gyakran valódi érzelmi káosz az ő napjuk is. Annak bemutatása, hogy ez univerzális, mindenkivel megesik és ezzel az állapottal nincsenek egyedül, már önmagában felszabadító tud lenni. De persze a cselekmény során akad több elgondolkodtató üzenet és néhány módszer is. Például hogy az önelfogadás és hála miként segíthet normalizálni az érzelmeink megélését. Ám tanácsadó pszichológusok szerint talán ennél is jobb megoldás, hogy legyen bátorságunk kimondani és megosztani másokkal azokat a bonyolult, sokszor nehéz érzéseinket, amelyekkel egy adott pillanatban még nem tudunk mit kezdeni. Mert jobb érzés megnevezve kívül tudni őket, mint belül harcolni velük. Az animációs film eredeti angol címe is erre utal: Inside out.

Ráadásul, ha az egyesületünk szemüvegén keresztül nézem az Agymanók 2-t, akkor a fő konfliktus feloldásának pillanatakor még egy kis Community Resiliency Model (CRM)® promóciót is láthatunk. A főszereplő Riley ugyanis két általunk is rendszeresen bemutatott és tanított grounding módszerrel lesz úrrá a pánikrohamán. Ezek persze nem kizárólag CRM® specifikus gyakorlatok, de a megjelenítésük is azt mutatja hogy nemre vagy korra való határok nélkül bárki könnyedén elsajátíthatja őket a saját jólléte és oké zónájába való visszatalálás érdekében.

Változások a film után

A szakemberek és készítők egyaránt beszámoltak róla, hogy mennyi visszajelzést kaptak arról, hogy a film hatására a szülőknek megváltozott a kapcsolatuk a gyerekeikkel. A családi asztalnál beszélgetések kezdődtek az érzelemvilágról, megélésekről, közeledni és kapcsolódni tudtak egymáshoz. A film családokra tett hatását pedig én is csak megerősíteni tudom. Azóta otthon mi is olykor egy-egy nehezebben kezelhető pillanatban azt kérjük a gyerekektől, hogy nevezzék meg, most vajon melyik érzelem vette át az irányítást. Vagy csak közös játék gyanánt megpróbálunk visszaemlékezni és összegyűjteni, hogy kinél mikor ült Harag, Feszkó vagy Uncsi a parancsnoki székbe. A készítők még egy érdekes tapasztalatról számoltak be. A tényleges premier előtt már egy évvel tartottak tesztvetítéseket, gyerekeknek és szülőknek, külön-külön és együtt is. Majd a film után megkérdezték a véleményüket. És miközben a tinédzserek abszolút tudtak azonosulni a történet egészével és a megjelenített nehéz érzésekkel, addig a szülők nagyon nagy arányban azt gondolták, hogy mindez túl sok lesz a gyerekeknek és nehezen tudják majd kezelni a látottakat.

Hogy mindez mit üzen nekünk? Hogy bízzunk bátrabban a gyerekeink rugalmasságában,  teherbíró képességükben, mert lehet hogy reziliensebbek, mint mi. Ha pedig mégis támogatásra van szükségük, legyünk ott nekik, úgy ahogy igénylik. Például az Agymanók 2 közös megnézésével. ;-)

Megtiszteltetés, hogy a TraumaAmbulancia idei utolsó CRM (Közösségi Reziliencia Modell) workshopjáról írhatok élménybeszámolót, ahová tréner hallgatóként, és az egyesület önkénteseként jutottam el. Fontos számomra a traumatudatos szakmai elköteleződés ezért folyamatosan keresem azokat a módszereket, melyek „felhasználóbarát” ugyanakkor hatékony megoldást kínálnak a stresszkezelés, traumaoldás területein. 

Az eseményt Temesvári Orsolya reziliencia szakértő és Banga Gábor trauma-szenzitív coach, - vagyis a TraumaAmbulancia trénerei - azzal az aktuális szándékkal indították, hogy „a rohanós, ünnepre készülődő hetek kapcsán kapaszkodót adhat a CMR eszközrendszere és egy kicsit segíthet a nehéz pillanatokban magunkra figyelni és megnyugodni, ha nagyon nagy a feszültség.”

A tréning ismét a Hotel Mediterran különtermében került megrendezésre. Kellemes, barátságos és biztonságos környezetben, vegyesen ültünk körben magánemberekként és szakemberekként is. 

Gábor első kérdése az volt felénk, hogy mióta megérkeztünk a helyszínre mennyire vagyunk kapcsolódásban a saját testünkkel? Figyeltük-e? Mennyire tudatosan? 

Banga Gábor és Temesvári Orsolya 

Hát bevallom, egyből arra gondoltam: nemigazán… eltartott egy darabig, míg tudatosan „megérkeztem” és elmúlt az esetleges késés félelme miatti idegesség. A testem a gyomromban jelzett, de ezt még Gábor kérdésekor se vettem észre, csak utólag.

Majd Orsi segített fókuszálnunk arra, hogyan vehetjük észre a testérzeteinket, élményszerű, testtudatos feladatokon keresztül megtapasztalhattuk idegrendszerünk működésének és testünk jelzéseinek kapcsolódását. 

Banga Gábor és Temesvári Orsolya

A perspektívaváltások útján az ismerős gyógyulási mérföldkövek mellett haladtam el gondolatban, érzésekben és testérzetekben: Először reflex-szerűen a konvencionális kérdést tettem fel magamnak: Mi a baj velem? Aztán a trauma (PTSD, CPTSD) informált kérdést: Mi történt velem? Végül a reziliencia informált kérdést: Mik az erősségeim? 

Sorban tudtam kapcsolódni a gyógyulás stádiumaihoz és a 6 készségből álló eszköztárhoz is, melyek közül a számomra legmeglepőbb működő erőforrásom az egyik a gyakorlatban az volt, hogy a harminc éve hiányzó nagymamámat öleltem meg képzeletben. Ettől nagy intenzitású forróságot éreztem a mellkasomban, amit még háromnegyed óra múlva is éreztem, ahogy azt az élő örömöt is a szívemben, amikor még élt. Például ezzel a gyakorlattal gyorsan visszakerülhet az ember a beszédesen elnevezett oké-zónájába másnéven a természetes idegrendszeri egyensúlyába.

Fotó: Jakó Eszter

A workshop befejeztével Gábor kifejezte, hogy nem titkolt kívánsága a következő évre az, hogy minél több férfi társa a csatlakozásával segítsen a közösségi szintre emelésben! Mivel a férfiak részvétele is nagyon fontos, ezért arra bátorítja férfi társait, hogy minél többen csatlakozzanak a TraumaAmbulancia által szervezett jövőbeni  CRM tréningekhez!

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma
FB zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/218949758599839

Egy 10 országban 3400 fő megkérdezésével elvégzett idei kutatás adatai izgalmas és egyben fontos képet mutatnak a stresszkezelésünk általános állapotáról. A válaszadók majdnem 70%-a ugyanis azt mondta, hogy mentális jóllétüket leginkább a saját főnökük és vezetőjük befolyásolja. A visszajelzések alapján a párok és házastársak is “csak” ugyanekkora hatással vannak, míg az orvosokkal (51%) és pszichológusokkal (41%) folytatott folyamatok eredménye ezeknél kevesebb.

Egyesületünk estjein is több beszélgetés során felmerült már a vezetők szerepe és felelőssége a stresszkezelés kapcsán. Így a feladat- vagy emberközpontú vezetőknek egyaránt igyekeztünk minél több hasznos tanácsot összegyűjteni, amivel erősíthető a saját és a közvetlenül velük együtt dolgozók lelki ellenállóképessége. 

A vezető sokszor láthatatlan ereje

Egy csapat első embereként talán az egyik legfontosabb szempont, hogy tisztában legyünk a saját hatásunkkal mások jóllétét illetően. Elsőre nem is gondolnánk, hogy az emberek milyen mértékben képesek mikroszkóp alatt megfigyelni és kielemezni vezetői tevékenységünket, legyen szó terhelhetőségről, delegációs képességről, a felelős döntések meghozataláról vagy csak a kommunikációs stílusról egy-egy kényesebb helyzet során.

Mindeközben minden munkavállaló egyben egy szociális lény is, aki természetes ösztönként vágyik a vezetői visszajelzésre. Vagyis amikor a csapattagok érzik, hogy látják, hallják, megértik és megbecsülik őket, az nagyban hozzájárul mentális egészségükhöz. Persze ennek az ellenkezője szintén igaz. Kellő felettesi figyelem nélkül - még ha több száz fős irodában is ülnek heti több napot - a beosztottak idővel az elmagányosodás vagy az imposztor szindróma jeleit tapasztalhatják magukon.

Ne feledjük tehát, hogy mekkora erőt birtoklunk a szervezetben, ám kezeljük azt kellő felelősséggel és alázattal!

A saját jóllét fontossága

Az a vezető, aki képes önmaga testi és lelki egészségére figyelni, nagyobb valószínűséggel fordul empátiával a csapattagjai felé is. Ez persze nem kis dolog, hiszen magasabb szinten még több elvárásnak kell megfelelnünk, feltehetően még több e-mailre és megkeresésre válaszolni, miközben mindenki munkaideje elvileg csak 8 órából áll. A jóllétünk megteremtéséhez tehát elengedhetetlen a hatékonyság és a megfelelő időmenedzsment is. A kiemelkedő produktivitás viszont csak akkor nem vezet kiégéshez, ha a hétköznapok során képesek vagyunk tudatosan rövid mikro-szüneteket tartani. Ilyenkor, ha tehetjük szánjuk arra a pihenőnket, hogy újra egyensúlyi állapotba hozzuk magunkat egy rövid testmozgással, sétával vagy a Community Resiliency Model (CRM)® egyik vagy másik eszközével. Bár a vezetői szerep rendkívül szerteágazó, de önmagában a saját jóllétünkre való tudatos törekvéssel már nagy hatást érhetünk el a környezetünkben is.

Szerencsére számos további lehetőségünk van, amelyek bevezetésével vagy következetes alkalmazásával szintén sokat tehetünk a csapatunk erősítése érdekében. Íme néhány a tapasztalatunk alapján kiemelten fontos irány.

A kötődés és kapcsolódás növelése: 

Indítsunk el vagy bátorítsunk minél több olyan kezdeményezést, amely lehetőséget biztosít a munka kapcsán, esetleg az azon kívüli szociális élethez. Ezek lehetnek például egyszerű esettanulmányok és tapasztalatmegosztások a már befejezett projektek kapcsán (retrók). De szervezhetünk csapat szintű CSR tevékenységet, közös sporteseményt, pikniket vagy a csapatunk sikereit értékelő ünnepléseket. Ezek az alkalmak természetesen akkor igazán jók, ha vezetőként tényleg jelen tudunk lenni. Ráadásul ilyenkor a nem megszokott szerepben kapcsolódhatunk egymáshoz és új oldaláról ismerhetjük meg a másikat. 

A bevonódás lehetőségének megteremtése:

Ígérni sok mindent lehet, de vezetőként a nap végén a tetteinkkel bizonyítunk. Ezért nem elég csak beszélni arról, hogy mennyire értékeljük a csapattagok véleményét, szakértelmüket és nézőpontjukat. Ha valóban szeretnénk elérni, hogy úgy érezzék fontosak és számítunk rájuk, akkor ne csak adjunk, de kérjünk is tőlük visszajelzést. A feedback vonatkozhat a közös munkára, a csapatra, de akár saját működésünkre. És persze az sem árt, ha a valóban hasznos visszacsatolások idővel megjelennek a szervezet mindennapjaiban.

Ha ugyanis a beosztottnak van lehetősége hatással lenni a munkahelyére, az minden esetben erősíti a saját önbecsülését és jólétét is. Hiszen a valahová tartozás élménye növeli a legjobban a biztonságérzetet, ami minden csoport egyik elsődleges igénye. Ezért érdemes bátorítanunk a munkavállalókat az előremutató ötleteik megosztására, tudásuk megcsillogtatására és az új kezdeményezések kipróbálására.

Támogatás és fejlesztés:

A fentiek mellett a motiváció tüze lehet az egyik legerősebb pajzs a stresszes helyzetekben, hiszen a tenni akarás segít könnyebben átlendülni a nehéz helyzeteken. Vezetőként ezt úgy tarthatjuk életben másokban, ha teret biztosítunk a tanulásra és fejlődésre. Ehhez érdemes közösen kialakítani az egyéni fejlesztési terveket, amihez elengedhetelen, hogy megkérdezzük beosztottainkat, mit szeretnének a jelenlegi és a következő szerepükben. Lesz, aki a ranglétrán lépdelne felfelé, lesz, aki más területeken próbálná ki magát.

De ezek megteremtése mellett, arra is ügyeljünk, hogy olyan új, a mai változó világban fontos képességeket is elsajátítsanak, mint például a pénzügyi tudatosság, vagy az egyéni mentális jóllétüket könnyedén erősítő reziliencia workshopra.

Az elmúlt években egy cseppet sem lett egyszerűbb a vezetők szerepe. Egyesületünk szakemberei azonban az egyéni folyamatok mellett számos vállalati kihívásban is képeseket a szervezetek segítségére lenni. 

További tippekért érdemes követni közösségi média felületeinket vagy közvetlenül megkeresni bennünket az info@traumaambulancia.hu címen!

A cikkben bemutatott statisztikák forrása: https://www.ukg.com/resources/article/mental-health-work-managers-and-money