Manapság sokszor halljuk azt, milyen fontos szerető, mély és bensőséges kapcsolatot ápolni önmagunkkal, de gyakorlatba átültetve ez mégsem olyan egyszerű. Az öngondoskodás 3 kulcs jellemzőt foglal magába: az önmagunk iránt érzett kedvességet, a közös emberség megélést, illetve a tudatos jelenlétet. Ezek az elemek valódi útmutatást adnak ahhoz, hogy miként is szerethetjük önmagunkat!
Öngondoskodás:
Ha egy szeretett személy valamilyen problémával, szomorúsággal fordul hozzád, mit csinálsz? A válasz általában az együttérzés, a megértés, a kedvesség, a gondoskodás és még számtalan gyengéd, szeretetteljes megnyilvánulás. És vajon hogyan reagálsz, ha te magad élsz át kudarcot, nehézséget? Sok esetben óriási a szakadék aközött, ahogyan mások felé fordulunk, és ahogy saját magunkat kezeljük. Pedig milyen fontos lenne, hogy önmagunk felé ugyanolyan kedvességgel és együttérzéssel forduljunk, mint barátaink, családtagjaink, esetleg ismerőseink felé, különösen akkor, ha valamilyen traumán megyünk keresztül!
Az öngondoskodás fogalmát Kristin Neff alkotta meg. Ez egyfajta ítéletmentes, megértő, együttérző hozzáállás, amit saját magunk felé, hibáink és kudarcaink felé tanúsítunk. Ugye, milyen ritkán fordul elő?
Az öngondoskodást három összetevő alkotja, amelyeket érdemes a mindennapokban elsajátítani és gyakorolni! Ezeket a hét folyamán mutatjuk be nektek a TraumaAmbulancia Facebook oldalán, ne maradjatok le róla!
„Az öngondoskodás annyit jelent, hogy tudomásul vesszük, tökéletlen emberek vagyunk, akik megtesszükk a tőlünk telhető legtöbbet, és közben megpróbálunk kedvesek lenni önmagunkhoz.”. – Kristin Neff
Kedvesség:
Az öngondoskodás első, és talán legfontosabb eleme, a saját magunk iránt gyakorolt kedvesség. Ennek ellentéte az önbírálat és az ítélkezés. Ekkor kritikáktól mentesen szemléljük saját életünket, tetteinket vagy esetleg hibáinkat és kudarcainkat. Képzeld csak el, milyen lenne, ha a következő alkalommal, amikor a munkahelyeden valamilyen hibát követsz el, vagy esetleg türelmetlen vagy kisfiaddal, netán a feszültséget párodon töltöd ki, együtt tudnál érezni saját magaddal! Belátnád, hogy minden ember hibázik, és ugyanolyan szeretettel tudnád szemlélni magadat a tükörben, mintha egy számodra kedves embertől hallanád ugyanezt a történetet.
Egy trauma feldolgozása során különösen fontos, hogy türelmesen, ítéletmentesen és kritikák nélkül szemléljük önmagunkat és saját életünket! Ha megtanulunk kedvesek lenni önmagunkhoz, képesek lehetünk arra is, hogy a környezetünknek is biztosítsuk ezt az ítéletmentes, nyugodt és békés miliőt, amely létfontosságú a nehéz helyzetek átvészelése során.
Gondolkozz csak el! Mi az, amit ma megtehetsz annak érdekében, hogy kedves legyél önmagadhoz és ítéletmentesen szemléld tetteidet, sikereidet és akár kudarcaidat is?!
Közös emberség:
Az önmagunkról való gondoskodást nemcsak kedvességgel fejezhetjük ki, hanem azáltal is, ha közös emberség tükrében szemléljük saját magunkat, illetve környezetünket is. De mit is jelent a közös emberség?
Sokszor úgy érezhetjük, mi vagyunk az egyedüliek, akik hibát követnek el. "Mások olyan jól csinálják, olyan könnyen át tudnak lendülni a nehézségeken, a hibáikon, a kudarcokon" – gondoljuk sokszor tévesen. A közös emberi természet, a közös emberség lényege, hogy problémáinkat ne másoktól elszigetelve éljük át, kudarcainkra ne úgy tekintsünk, mint egyedülálló, elkülönített élményekre, amelyeket csak mi tapasztalunk meg! Mindannyian emberek vagyunk, és mindannyian hibázunk. Saját tökéletlenségünkben rejlik tökéletes emberi valónk. Ha ilyen módon nézünk bukásainkra, úgy nem izoláltan éljük át ezeket az esetleg negatív élményeket, hanem a közös emberi természet részeként, és ez mankót nyújthat a nehezebb időkben!
Tudatos jelenlét:
Talán sokan hallottak már a „mindfulness-ről”, vagyis a tudatos jelenlétről, a tudatos megélésekről. Fontos, hogy egy adott helyzetben kicsit távolabbról tudjunk ránézni a problémára, és ne azonosuljunk vele teljesen! A nehézségeket és fájdalmakat meg kell élni, hiszen ha „ megdolgozunk” egy élményt, van lehetőségünk arra is, hogy feldolgozzuk. Ugyanakkor figyelnünk kell arra is, hogy a sötét felhők ne borítsák el életünket teljesen, és egyensúlyban tartsuk gondolataikat, érzelmeinket!
Az öngondoskodáshoz hozzátartozik az is, hogy képesek legyünk tudatosan élni életünket, akár arról legyen szó, hogy tudatos határokat szabunk, vagy arról, hogy tudatosan jelen vagyunk egy helyzetben, megéljük azt, és megfigyeljük, hogy ez a megélés milyen hatással van szervezetünkre, gondolatainkra és érzéseinkre! A „mindfulness” a szorongás csökkentésére is jó hatással van, és lássuk be, mindannyian szorongunk életünk bizonyos állomásain, vagy egy-egy nehéz, akár megoldhatatlannak tűnő helyzetben! Emellett segíthet az elalvásban, a helyzetektől való eltávolodásban, így lehetővé teszi azt, hogy bizonyos szituációkat ne analizáljunk túl.
Önbecsülés vs. öngondoskodás:
Az öngondoskodást sok esetben összekeverhetjük vagy összefüggésbe hozhatjuk az önértékeléssel vagy az önbecsüléssel, esetleg az önsajnálattal is, ugyanakkor fontos, hogy az öngondoskodás ezek közül a fogalmak közül egyikkel sem azonos. Az öngondoskodás vagy az önmagunk iránt tanúsított együttérzés a másokkal való együttérzés fogalmából eredeztethető. Ilyenkor megérint minket mások szenvedése, fájdalma. Az öngondoskodás során ugyanerről van szó, csak ekkor saját magunkkal kapcsolatban vagyunk együttérzők, kedvességgel, elfogadással fordulunk kudarcaink, bukásaink felé. Ekkor ítéletmentes megértésről van szó. Ez nagyon fontos a hétköznapokban, hiszen bizonyított tény, hogy az emberek sokkal keményebben, szigorúbban ítélkeznek saját magukról, mint másokról. Ha saját magunk iránt együttérzést tanúsítunk, az a másokkal való együttérzésünkre is fejlesztő hatással lehet. Az öngondoskodás során nem arról van szó, hogy saját magadat hogyan értékeled a teljesítményeid és eredményeid tükrében, hanem egy ideális, elvárásoktól mentes állapotot idéz elő. Az önértékelés és az önbecsülés alapját pedig pont az adja meg, hogy milyen eredményeket érünk el, milyen sikerekben van részünk, mi az, amire mi magunk képesek vagyunk.
