A kép illusztráció. Forrás: thoughtcatalog
Nagyon sok kérdést rágtam meg. Én nem akartam ezen a dolgon instant átesni. Leszögezném nem vagyok mazochista alkat, csak szerintem amivel dolog van azt tegyük meg, különben a nyomunkban jár hosszú ideig. Pedig ezt várja el a mai világ, minden menjen gyorsan.
Gondoljunk bele milyen sokszor jön velünk szembe számtalan bölcsesség, mint például hogy véletlenek nincsenek meg, hogy nézz szembe a problémáiddal dolgozd fel etc. etc. Na igen ám, és akkor? És hogy segíti ez a rendszer, hogy ezt meg tudd tenni? Akkor másnap az ágyadnál megjelenik a legkedvesebb gyógytornász. Rád mosolyog, és azt mondja emeld fel a karjaidat. Ezt kb. annyira tudod megtenni, mintha éppen az utolsó lépéseket tennéd meg az Evetesten. 5 centi. max. De Ő újra rád mosolyog, elmagyarázza miért van erre szükség, és Te megérted és csinálod még kb. 3 percig mert aztán vége is a napi fitnesznek. Majd esetleg úgy gondolod, jön valaki aki a lelkedet tornáztatja meg, de NEM. Fekszel az ágyon magányosan, kicsit elbizonytalanít, hogy melletted egy életveszélyes állapotú srác fekszik, téged meg már felébresztettek, szerencsére… Életveszélyben sem vagy. És nem jön senki aki a lelkedet tornáztassa….. Ezt a rendszer Rád bízza, meg a családodra, meg a barátaidra. Ezzel bizony van egy kis probléma. Tételezzük fel egyikőtök sem mentálhigiénés szakember, megjegyzem ha mégis, akkor viszont érzelmileg erősen érintett. A pszichológusok sem magukhoz járnak terápiába. Olvasgattam a témában magyarul megjelent írásokat (vagy én vagyok ügyetlen, vagy tényleg nem nagyon foglalkozik nyilvánosan a témával senki… mármint a balesetesekkel, keveset találtam). Találtam köztük olyat, ami leírja, hogy ha a baleset után (trauma) azonnal, amint lehetővé teszi a páciens állapota (fent van eszénél, nem mély altatásban) és kap egy egyórás beszélgetést egy terapeutától, lényegesen csökken poszttrauma kialakulásának a lehetősége. Aha. Hogy mi? Poszttrauma. Az mi a szösz? Ja, senki nem szolt neked hogy igen valószínű, de lesz neked ilyen…. És akkor most itt álljunk meg egy pillanatra. Ez így rendben van vajon? A statisztikák alapján nagy a valószínűsége hogy az átélt trauma hatására lesz Neked egy bajod (mintha nem lenne elég) és még csak nem is figyelmeztetnek rá. Miért nem? Ez mi? Ez egy kísérlet???? Kipróbálják, hogy mi van ha nem szólnak, mintha ez egy ilyen, tudod… amikor kicsi voltál és letakartad a szemed, mert akkor nem látnak Téged….hahaha Jó, szerintem ezt nem direkt csinálják Veled. Tehát ha baleseted volt lehet, hogy lesz Poszttraumás Stressz Szindrómád ( PTSD). Nem tudom miért próbálok óvatosan fogalmazni. Nagy a valószínűsége hogy lesz. Honnét fogod ezt megtudni? Nem tudom. Kérdezed én honnét tudom? Hát figyeltem magam és azt gondoltam van itt valami ami más mint volt. Kerestem. És ezt találtam. PTDS. Azok akik ilyen baleseti sebészeti osztályokon dolgoznak, ahol nagy valószínűséggel fordulnak elő balesetes páciensek, na Ők sincsenek könnyebb helyzetben Hiszen a nővér,és az orvos , de még a takarító néni is tudja, hogy Te most valószínűleg annyira meg vagy ijedve és zavarodva, hogy azzal szembesültem, hogy ők a saját eszközeikkel próbálnak enyhíteni a nyavalyádon. De a helyzet az, hogy nem ez a szakterületük finoman fogalmazva, meg hát más dolguk is akad bármily hihetetlen, de ennek ellenére megtesznek mindent , a dokinéni ad pirulát, hogy tudjál egy keveset aludni, a nővérke kilop az osztályról egy automatás kv-ra amikor is úgy érzed bezárhat az össze Starbucks mert ez életed legfincsibb kv-ja. Nespresso is mehet a levesbe. Mindent beleadnak, és ez bizony segít is. De a helyzet az hogy ez a nyavalyás poszttrauma nem válogat. Ráadásul alattomos. Szerintem. Két eset lehetséges és annak milliónyi ága. Valahogy mégiscsak megfelelő kezekbe kerülsz vagy nem.
A NEM izgat engem. Ez a ki szócska nem hagy nyugodni.
