Ma reggel sok család életét forgatták fel az iskolákba eljuttatott fenyegető üzenetek. Írásunkban azt járjuk körül, mit érdemes tennünk a gyermekeink és saját magunk megnyugtatása érdekében…

2025. január 23-án több iskola kapott bombafenyegetéssel kapcsolatos üzenetet, amelynek következtében a tanítást meg kellett szakítani, hogy a hatóságok át tudják vizsgálni az intézmények épületét. Egy ilyen esemény tipikus krízishelyzetként definiálható, hiszen az érintettek egyik pillanatról a másikra egy, akár az életüket is veszélyeztető helyzetben találják magukat, nem igazán van hatásuk a körülmények alakulására, így megoldani sem tudják azt. Ezek az ingerek félelmet és a tehetetlenség érzését kelthetik, ugyanakkor az intézmények vezetőinek és a tanároknak gyorsan kell döntést hozni és intézkedni annak érdekében, hogy az épületek minél hamarabb kiürüljenek, és mindenki biztonságos helyre kerüljön. A helyzetre való gyors reagálás, a hatóságok bevonása, a szükséges intézkedések meghozatala közben nem igazán van idő és energia a helyzet kiváltotta mentális és lelki nehézségek kezelésére. Az alábbiakban néhány egyszerű javaslattal igyekszünk
segíteni az érintetteket a kialakult helyzettel való sikeres megküzdésben:

- Felnőttként is teljesen rendben van, ha megijedtünk, félünk, és elveszettnek érezzük magunkat, hiszen egy hirtelen bekövetkező, nagy érzelmi teherrel és sok bizonytalansággal járó esemény megterheli az idegrendszerünket. Ha van lehetőségünk rá, osszuk meg a körülöttünk lévőkkel érzéseinket, próbáljuk hangosan kimondva megfogalmazni, mire is lenne a legnagyobb szükségünk ebben a helyzetben. Ha magunknak és egymásnak is be tudjuk ismerni, hogy nehézségünk van a kialakult helyzet kezelésével kapcsolatban, szinte azonnal nagy tehertől és szorongató érzésektől sikerül megszabadulnunk.

- Vezetőként nagy teherként nehezedik az emberre, hiszen a helyzet kezelését leginkább a vezetőtől várják az érintettek. A megfelelő mértékű és mélységű információk átadása az érintetteknek kulcskérdés lehet a problémák sikeres kezelésében. A fenyegetést leíró körlevél tartalmát, az azzal kapcsolatos gondolatokat, saját érzelmi nehézségeket, dilemmákat érdemes emberileg és szakmailag közel álló kollégákkal/emberekkel megosztani, és közösen, csapatban végrehajtani az intézkedéseket. Lehetőség szerint ezt a gyerekeknek ne kommunikáljuk. Krízishelyzetben az emberek legtöbbször nem egy érzelemmentes, professzionális vezetőre vágynak, sokkal inkább tudnak kapcsolódni, és együttműködni egy, az érzéseit és gondolatait is megosztani tudó vezetővel. A helyzet kezelését követően érdemes időt szánni a megélt tapasztalatok, a felmerülő kérdések és javaslatok közös átbeszélésére.

- A gyerekek első körben nyilván örülnek annak, hogy megszakad a tanítás, de számukra a kialakult helyzettel való megküzdés sikeressége nagyban függ attól, milyen reakciókat látnak a körülöttük lévő felnőtteken. Felnőttként talán jobban átlátjuk, értjük ezeknek a helyzeteknek a kialakulását, de egy gyerek számára ez sokszor nem egyértelmű. Érdemes tehát elkerülni, hogy felnőtt tudásunk és tapasztalataink, esetleges korábbi rossz élményeink alapján vezérelt célzott kérdéseket szegezzünk a gyerekeknek. Érdemesebb megvárni, hogy a gyerek nyitott legyen, kérdezzen a kialakult helyzettel kapcsolatban, és jó, ha felnőttként képesek vagyunk a korának megfelelő szintű válaszokat megfogalmazni. Egy felnőtt is nyugodtan beismerheti, ha van olyan kérdés, amelyre nem tud válaszolni. A gyermek számára nem annyira maga az információ, sokkal inkább a felnőtt által sugallt metakommunikáció, érzelmi reakció tud megnyugtató lenni. Érdemes arra is odafigyelni, hogy ugyanúgy, ahogyan a felnőttek, a gyerekek is különböznek abban, hogyan dolgozzák fel magukban a helyzet keltette érzéseket, ennek kifejezését segíthetjük azzal, ha a bennünk lévő érzéseket megosztjuk. Figyeljük őket, és ha a
gyermek megszokott viselkedésétől extrém módon eltérő jeleket látunk, akkor mindenképp próbáljunk kapcsolódni hozzá, vagy kérjük ehhez szakember segítségét!

- Pedagógusként is fontos feladat, hogy visszatérve az intézménybe, tegyük lehetővé a gyerekek számára, hogy kérdéseket tegyenek fel, és hogy akár egymással is beszéljenek a történtekről! Legoptimálisabb, ha az udvaron, tornaórán biztosítunk számukra szabad mozgásos tevékenységet, hiszen a feszültség levezetésének egyik legjobb és legegyszerűbb módja a testmozgás. 

Ha erre nincs lehetőség, akár közösen is ki lehet próbálni az alábbi gyakorlatokat:

Próbáljunk figyelni a légzésünkre, az egyenletes, normál belégzés után 3-4 alkalommal hosszabb kilégzést végezve normalizálódik a szívverés, ezzel együtt megélhetjük azt az érzést, hogy képesek vagyunk saját megnyugtatásunkra!

Bármilyen feszültség érzés van bennünk, izmainkat mindig lehet tovább feszíteni és az ebből való elengedés a megkönnyebbüléssel érzésével jár. Kezünk ökölbe szorítása és a szorítás elengedése, ennek 4-5 alkalommal történő elengedése el tud indítani minket a nyugalmi állapot eléréséhez.

Hernádi Judit
Krízistanácsadó szakpszichológus

Email: info@traumaambulancia.hu
Sajtó: salexandra76@gmail.com