11 hónap. Ennyi van a hátam mögött a balesetem óta. Pár nap elteltével már tudtam, hogy
nagyon nagy szerencsém volt, erre majd még lesz időm kitérni. Holnap temetésre megyünk a férjemmel és pár kedves barátunkkal. Egy szívünknek kedves bácsi temetésére. Neki is  balesete volt. Még élhetne. Hajszálon múlik sok minden, de legfőképp az élet.

Az első bejegyzésemmel kedves barátunknak Misi bácsinak szeretnék emléket állítani. Hónapok óta húzom az időt mert mit is írhatnék. Sokan biztatnak mégis olyan nehéz. Misi bácsi 11 hónapja aggódott értem, én ma már csak gyászolhatom Őt.

Én nem a saját konkrét esetemről szeretnék írni, bár tudom, hogy nem úszom meg majd idővel azt sem. Engem az utána érdekel. A hogyan tovább? Azt szeretném ha kicsit érzékenyebben állnánk hozzá az embertársainkkal történt balesetekkel kapcsolatban. Tudjunk megfelelően támogatni egy traumában érintett társunkat. Jól. Ahogy Neki a legjobb. Van mit tanulnunk. Drága Misi bácsi Ég Veled.