Szerző: Temesvári Orsolya

"Íme, a hetedik lépés a belső szabadság felé. Annyiszor halljuk és mondjuk egymásnak: engedd el! Talán bele sem gondolunk, mennyire nehéz lehet ennek az egyszerű felszólításnak eleget tenni. Megállni, magunkba nézni vagy szembenézni, és valóban elhatározni, hogy megtesszük, elengedjük. Temesvári Orsi úton van, megállt, magába nézett és megosztja veletek az elengedéssel kapcsolatos tapasztalatait. Olvassátok nyitott szívvel, tartsatok Orsival, érdemes!"

Te is érezted már azt, hogy telítődtél? Volt már olyan, hogy azt kívántad, bárcsak letehetnéd a magaddal cipelt terheket, élményeket és haszontalan gondolatokat? Neked is nehezen megy, hogy egy kicsit megállj és figyelj? Ismerős érzés, magam is mindennap küzdök ezzel. Nézzük meg, mi történt az elmúlt héten, hogyan sikerült elengednem mindazt, ami már nem hasznos nekem.

A feladat

A rossz érzéseink, a magunkkal cipelt feldolgozatlan konfliktusaink és ártalmas viselkedési mintáink elengedése, a nagytakarítás kapcsán nem egy konkrét, kézzelfogható módszert kaptam. A heti gyakorlás lényege az volt, hogy kialakuljon bennem egy szokás. Egy olyan szokás, hogy engedjem meg magamnak azt, amint úgy érzem, hogy egy helyzet vagy egy gondolat korlátoz vagy frusztrál, álljak meg néhány pillanatra és vizsgáljam meg. Ha ez sikerült, a következő lépés az, hogy átadom magamat ezeknek az érzéseknek, kimondom, ami kikívánkozik (akár magamban, akár hangosan, de a naplózás is segíthet). Végezetül pedig próbálom elhelyezni mindazt, amit el szeretnék engedni egy nyugodt, békés helyre önmagamon belül. Innen már csak néhány lépés a megbocsátás és az elengedés.

Mit akarok elengedni?

Bevallom, egy kicsit tétováztam, amikor először leültem, hogy átgondoljam, mégis mik azok a dolgok, érzések vagy élmények, amelyeket el szeretnék engedni. Fogalmam sem volt, honnan közelítsem meg őket. Aztán ahogy megvizsgáltam a különféle emlékeket, amelyek hirtelen eszembe jutottak, rájöttem, alapjaiban két csoportba oszthatom az elengedésre szánt élményeimet. Az egyik csoport a külvilág, más emberek irányába érzett rossz érzések: harag, féltékenység, irigység, neheztelés, bánat. Idetartoznak azok az élmények, amikor valaki rosszat tett velem. Hogy a legkézenfekvőbb példánál maradjak: a balesetet okozó sofőr irányába érzett düh, tehetetlenség és igazságtalanság érzés. A másik csoport az önmagam irányába érzett rossz érzések: bűntudat, szégyen, túlzott önkritika. például az, amikor megalázónak érzem, hogy segítség kell ahhoz is, hogy elmenjek fürödni vagy tiszta ruhát vegyek magamra. 

Huhhh. Már ezt is nehéz volt leírni. Szeretnék egy kicsit mesélni arról, hogyan tudtam (tudom…) elengedni ezeket.

Hosszú ideig úgy gondoltam az elengedésre, mint egy hatalmas, racionális döntésre, amelyet egyszer meghozunk és utána minden rendben van. Számos terápiás beszélgetés, több évnyi blogolás és sokezer oldalnyi önismereti szakirodalom kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon. Hogy ráébredjek arra, hogy a döntés csak az első lépés, ezt egy hosszas érzelmi munka fogja követni. Úgy képzeltem, hogy minden érzelem, gondolat, emlék és élmény, amit elengedek, szó szerint elszáll belőlem. Kontrollálni akartam ezt, számos módon próbáltam vizualizálni, ez hogyan történik; sikertelenül. Az igazi változást az hozta, amikor megláttam, hogy a görcsös szenvedés helyett más módszerekkel is próbálkozhatok. Ekkor rájöttem arra, hogy ameddig tiltakozom egy érzés vagy gondolat ellen, addig nem fogom tudni elengedni, hiszen tulajdonképpen az nem enged el engem. Abban a pillanatban azonban, amint megbékéltem ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal, elfogadtam, hogy velem vannak, ugyanakkor felismertem, hogy miért nincs rájuk szükségem, megszűnt a szorítás. Elengedtek. Engedtem őket.

Nem történt semmi a varázslat, nem változott meg semmi a körülöttem lévő világban, de még a környezetemben lévő emberek körében sem. Egy apróság változott: a hozzáállásom, vagyis az, hogyan tekintek mindarra, amire nincs szükségem. Minél kevésbé tiltakozom, annál sikeresebben szabadulhatok. Bízom benne, hogy ti is sikerrel jártok!

Merre tovább?

A következő héten folytatom a nagytakarítást és az elengedést. Ezúttal nem érzéseket vagy korábbi kellemetlen élményeket, esetleg szükségtelen gondolatokat fogok elengedni. A jövő héten arra fókuszálok, hogy rendezzemviszonyomat a környezetemben élő emberekkel. Én már nagyon várom, tartsatok velem!

Szép hetet kívánok nektek addig is!

Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincsen minden rendben keress minket bizalommal! Várunk szeretettel akkor is ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/