Dzsino és Szantál
A húszas évei elején az ember tele van kételyekkel és kérdésekkel, de egy dologban biztos, hogy meg fogja váltani a világot. A tervek, próbálkozások után ismét jönnek az aggályok, fenntartások. Én egy biztos helyre tudtam ilyenkor menekülni: A KUTYÁmhoz (mindig csupa nagybetűvel). Nem értettem akkor még ezt a különös köteléket, viszont azt tudtam, hogy ezt meg kell mutassam másoknak, illetve tovább kell valahogy adnom. Mivel akkor már önkéntesként dolgoztam egy alapítványnál, jött a gyors felismerés. Bizony úgy lenne jobb csinálni, ha bevonhatnám Bejgli nevű kutyámat is. Abban az időben fogalmam sem volt róla, hogy Magyarországon hat féle segítőkutya típust különböztetünk meg (terápiás, vakvezető, rohamjelző, személyi segítő, mozgássérült-segítő és hallássérült-segítő kutyákat), leginkább én is csak a vakvezető kutyákkal találkoztam a mindennapok során.
Ezek után beleástam magam a segítő kutyákkal kapcsolatos könyvekbe, cikkekbe, tanulmányokba, majd elkezdtem azon gondolkodni, hogyan valósíthatnám meg ezt az akkor még álomnak tűnő küldetést. Sajnos csak kevés információt találtam, de nagyjából két hét múlva már egy tanfolyamon ültem, ahol a következőket tudtam meg. Az állatasszisztált terápiát vagy ismertebb nevén a kutyás terápiát, mint módszert Boris Levinson, amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években. Első sorban érzelmi problémákkal küzdő, illetve árva gyerekek gyógyítására alkalmazta. Később a célcsoportot szélesítette gyógyíthatatlan betegek segítésére, illetve idősekre, akiknek a magány miatt kialakuló diszkomfort érzetüket és ezzel kialakuló betegségeket gátolta, lassította. Tehát adódóan a kutya – vagy más egyéb állat – a mozgatórugója az egésznek, aki minden esetben a felvezetőjével dolgozik együtt. A kutyák kiképzése nagyjából 1,5-2 évet vehet igénybe (amennyiben kölyök kortól kezdjük a felkészítést), de a vizsgával nem ér véget a tanulás, sőt akkor kezdődik az igazi munka. A kutyának rendelkeznie kell egy alapképzettséggel a terápiás képzés megkezdése előtt. Először egy temperamentum vizsgán vesznek részt a kutya és felvezetője, ahol nagyon sok szituációban kell teljesíteniük – élelem megtagadás, agresszió vizsgálat, engedelmesség, emberekre, hangokra adott reakció. Ezt követően valós terápiás szituáció következik a páros számára, meghatározott fejlesztési gyakorlatok végrehajtásával. A vizsga után a kutya és gazda sorszámozott fényképes igazolványt kap, ami minden esetben regisztrálva van és bárki számára ellenőrizhető!
Mázli, Bejgli és Alma, Zsófi és Gabi
Engedjétek meg, hogy kifejezetten a kutyával asszisztált terápiáról meséljek és az általuk, velük nyújtott pozitív hatásokról. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy más állat ne lenne jól bevethető terápiás foglalkozásokon, hiszen akár a lovak, akár a tengerimalacok, sőt szinte bármelyik élőlény jól alkalmazható lehet terápiás foglalkozáson, viszont a mozgatásuk egyszerűsége, de leginkább az együttműködésük és a domesztikáció (háziasítás) során kialakult kötődésük páratlanná teszi ezeket a különleges állatokat. Egy terápiás kutya nagyon sok mindenben lehet segítségünkre. Ha csak egy mondatban foglalnám össze, így hangzana: aki azt mondta, hogy nem lehet boldogságot venni, az nem tudta hol lehet kutyát venni (örökbe fogadni). Egyébiránt mind tudjuk, hogy az emberek alapvetően vonzódnak az állatokhoz, szoros kötelék alakulhat ki közöttük, ezért jótékony hatást gyakorolnak testünkre, lelkünkre, elménkre, akár egészséges az ember, akár beteg vagy sérült személy. Erről rengeteg irodalmat találni, amennyiben valakit részletesebben is érdekel hatásuk. Ha valaki együtt dolgozik egy terápiás kutyával minden foglalkozáson csoda részese lehet. Látni, hogy egy zárkózott idős ember kinyílik és kommunikálni kezd, érezni, hogy az egész nap görcsös állapotban lévő gyermek ellazul, észlelni, hogy megnyílnak a depresszióban vagy poszttraumában szenvedő gyerekek és felnőttek a tovább haladáshoz, hogy a „torna” játék lesz és alig várják a következő alkalmat. Végignézni, hogy a kutya örül a kis betegeknek és amikor megöleli őt a gyermek, valami láthatatlan erő tör felszínre, szabadul ki, tapintható a boldogság és a harmónia. Talán erre mondják, hogy szavakkal leírni nehéz, ezt valóban át kell élni.
Ahogy már említettem korábban, mindenképpen tovább szeretném adni ezt a különleges dolgot, szeretném, ha mások is látnák, éreznék, érzékelnék, amit én. Ezen célból kifolyólag jött létre kutyás terápiával foglalkozó csapatunk a Terápiás angyalok négy lábon – nyolckézláb szolnoki csoport. Hárman, négy kutyával dolgozunk együtt és próbáljuk a lehető legtöbb helyre eljuttatni ezt a nagyszerű dolgot. Hiszünk abban, hogy a kutyáink segítségével szeretet, mosolyt, motivációt és könnyebb, gyorsabb gyógyulást, egyszerűbb tanulást érhetünk el és szebbé varázsolhatjuk a nehéz napokat.
Dzsino és Szantál és Zita
Célunk a sérült emberek életminőségének javítása, társadalmi integrációjának előmozdítása, terápiás kutyák kiképzése, ezeken keresztül a társadalmi szolidaritás erősítése, az állatvédelem és a felelős állattartás népszerűsítése, továbbá terápiás kutyák alkalmazása gyógypedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs és rehabilitációs folyamatokban. Reményeim szerint hamarosan találkozhatunk a TraumaAmbulancia egyik eseményén, ahol testközelből szerezhetnek a kedves érdeklődők tapasztalatokat a fent leírtakról!
Ha többet szeretnél megtudni a poszttraumáról, a poszttraumás fejlődésről, baleseted volt vagy valakinek a környezetedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!
Facebook oldalunk: https://www.facebook.com/Poszttrauma/
Zsófiék kutyaterápiás facebook oldala: https://bit.ly/2TT5f4C
