A TraumaAmbulancia Egyesületnél szívügyünk többek között a balesetben érintettek és hozzátartozóiknak a támogatása, így készítettünk egy rövid összefoglalót, mert azt gondoljuk, ilyen esetekben hasznos, ha néhány alapvető dologra oda tudunk figyelni a balesetben érintettként és segítőként egyaránt.

2023. március 11-én szombaton szörnyű, sajnos halálos áldozatot is követelő tömegbaleset történt az M1-es autópályán. Ez a baleset tipikus példája annak, amikor az abban résztvevők egy nagyon komoly krízishelyzetet élnek át. Ilyenkor ugyanis olyan, fenyegetően közel lévő, az életet és az egészséget veszélyeztető körülmény áll fenn, amit az érintett sem elkerülni, sem megoldani nem tud. A tehetetlenség érzését fokozhatja az is, hogy a korábbi, az addigi életben jól működő problémamegoldó mechanizmusok itt nem vezetnek eredményre, ami nagyfokú félelmet és a tehetetlenség érzését erősíti az emberben.

Forrás: police.hu

Mi az, amit tehetünk?

A balesetben érintett résztvevőként:
- Teljesen rendben van, ha kétségbe vagyunk esve, félünk, dühösek vagyunk, nem tudjuk elképzelni, hogyan tovább. Egy hirtelen, előre nem várt tragikus esemény bekövetkezése nagyon megterheli idegrendszerünk befogadóképességét.
- Engedjünk utat az érzelmeink megélésének, legyen ez akár kiabálás, sírás. Ennek fontos szerepe van a belül felgyülemlett feszültség levezetésében.
- Próbáljunk figyelni a légzésünkre, az egyenletes, normál belégzés után 3-4 alkalommal hosszabb kilégzést végezve normalizálódik a szívverés, ezzel együtt megélhetjük azt az érzést, hogy képesek vagyunk saját magunk megnyugtatására.
- Bármilyen feszültség-érzés van bennünk, izmainkat mindig lehet tovább feszíteni, és az ebből való elengedés a megkönnyebbülés érzésével jár. Kezünk ökölbe szorítása és a szorítás elengedése el tud indítani a nyugalmi állapot eléréséhez.

Akár professzionális segítőként, vagy hozzátartozóként, barátként:
- a kialakult válsághelyzet a balesetben érintett személy korábbi egyensúlyi helyzetét (nyugalmát, biztonságérzetét, kapcsolódási képességét a realitással) felborítja, ezért nagyon óvatosan, az ő igényeit messzemenően szem előtt tartva kell megpróbálni a segítségére lenni. 
- az érintettel történő kapcsolatfelvétel, a bizalom kialakítása az első és legfontosabb teendő, ennek eszközei az érintett helyzetének megértése, érzéseinek elfogadása és az ahhoz való kapcsolódás (arckifejezés tükrözése, nyugodt hanghordozás, lassú mozdulatok). Próbáljunk meg olyan módon kapcsolódni az érintett félhez, amiből érzi a stabilitást, hogy ránk támaszkodhat és számíthat.
- az egyénenként eltérő intim zóna megvédésére vonatkozó igény vészhelyzetben még változik, bármilyen jól is ismerjük az érintettet, addig menjünk közel, míg teste kis rezdülése jelzi, hogy elértük az intim zónát, ebbe ne lépjünk bele. Próbáljunk egyforma szemmagasságba kerülni, és lehetőség szerint mellette elhelyezkedni, teret hagyva neki.
- A verbális kommunikáció során számítsunk arra, hogy a fokozott érzelmi leterheltség vagy az esetleges sokkhatás miatt a kognitív funkciók korlátozottak. Ezért rövid, tömör, egyszerű kijelentő mondatokat használjunk, minél kevesebb szót használva. Inkább azt próbáljuk megfogalmazni, hogy mit tegyen és milyen módon. Ha ismeretlen segítő szakemberként vagyunk jelen a helyzetben, mondjuk el: a nevünket, hogy kerültünk ide, és azért, mert emberekkel foglalkozunk. Ezt az információt a személy valószínűleg nem jegyzi meg, de ezzel elindul a helyzet keretezése, melyből tovább lehet majd haladni.
- Az orron át történő légzésre figyelve igyekezzünk egyszerű légzőgyakorlatot végeztetni az érintettel, mivel az ilyen érzelmileg megterhelő helyzetben a légzés tudatosításával folyamatossá válik az élettel való kapcsolat, a kontroll-érzést növeli, ami nyugtatólag tud hatni. Ez bevezethető például a következő szöveggel: „Látom, hogy nagyon feszült, van egy technika, amivel egy kicsit levehetünk ebből a feszültségből, figyeljünk a légzésünkre.”

Nagyon fontos bármilyen minőségű segítőként arra is figyelni, hogy képesek vagyunk-e kezelni a helyzetet, elbírjuk-e az események által kiváltott hatások súlyát, valóban támaszai tudunk-e lenni az érintetteknek. Amennyiben erről nem vagyunk teljesen meggyőződve, mindenképpen kérjük kríziskezelésben jártas szakember segítségét.