A megdolgozással egyetértek, a szereppel részét én elengedném(elengedtem), okok vannak, következmények is ezekkel kell(ene) kezdeni valamit. Ha a szó szoros értelmében veszed a szerepet kénytelen vagy integrálni, hisz a következményeit magadon viseled. Áldozat vagy és az is maradsz, persze önsajnálat hanyagolandó, 2-3-5 év távlatból már úgyis kevesen értenék meg a miértet :) Nem kell túlgondolni, egy idő után megáll a "kopás" és halványabban, de ott marad a lemezen a "karc", erősebben-halványabban, kinek mi. Legalábbis kétévesen ezt gondolom.

Bejegyzés: Csilla: Gondolataim a baleset utáni traumáról.

Reméljük még sok ideig dédelgetheti az emlékeit.
Sokszor van ez, nem tudjuk kérdezzünk-e vagy sem.
Nekem is utólag szabadkozott hogy talán túltolta az aggodalmat, szerintem meg nem. Ez ugyebár habitus kérdése is. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy mi tett minket ilyen "szerencsétlenkedővé" embertársainkkal szemben. Nehéz együtt érzőnek lenni ha nem tanuljuk meg.

Bejegyzés: Csilla: A Kezdet

Tegnap megismerkedtem egy 72 éves nővel. Nyugdíját kiegészítendő, elment takarítani. Kicsit elszédült ablakmosás közben,és kizuhant a betonra. Pár műtét,pár hónap lábadozás. 12 éve történt. Most boldog, mert visszanyerte az emlékezetét . Fiatalon bejárta a fél világot, és van mire emlékezni. A témához csupán annyiban csatlakozik, hogy azóta csak altatóval tud aludni. Gyakorlatilag nincsen családja.
Nem mertem megkérdezni, ki törődött vele, hogy engedték haza,......stb.?

Bejegyzés: Csilla: A Kezdet