A blogon eddig főként a balesetek sérültjeiről volt szó, az őket ért traumáról beszéltünk, velük foglalkoztunk. Ha feltesszük a szokásos kérdéseinket: van-e élet súlyos baleset után, lehet-e újra boldogan élni, szinte mindenkinek a sérültek jutnak eszébe, az ő sorsuk érdekli az embereket, velük szemben alakul ki együttérzés. Nade, ha a baleset érintettjeiről beszélünk, tágul a kör, és képbe kerül a baleset okozója….ki gondol rá együttérzéssel? Felmerül-e bárkiben, hogy őt is trauma érte, gyötörheti a lelkiismerete, már nem olyan az élete, mint a baleset előtt?! Igen, ők is segítségre szorulhatnak….ahogy a következő történetből világosan kiderül:

Tavaly február 28-án 9-10 óra között egy kis kertvárosi főutcáról szerettem volna nagy ívben balra kanyarodni gépkocsimmal. Ismeretlen helyen voltam, a navigációm már az előző kanyarba kivezetett volna, de ott behajtani tilos tábla volt, ezért a következő kereszteződés felé hajtva a megengedett sebességet betartva lassan közelítettem meg a kereszteződést. Figyeltem a nekem balra lévő kereszteződést, hogy van e ismételten behajtani tilos tábla, eközben viszont nem figyeltem arra, hogy a kocsim valamelyest áttért már a szembe lévő sávba. A tragédia ekkor és ezért történt.... Velem szemben közlekedő 61 éves motoros már nem tudott meg állni, így ütköztünk....

Kép: illusztráció