„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni." (Szepes Mária)

A TraumaAmbulancia Egyesületnél mindannyian önkéntesként dolgozunk, így nap mint nap tapasztaljuk, hogy „ha másokon segítesz, te is jobban érzed magadat.” Önzetlenség ide vagy oda, százszorosan térül meg az a kis energia, amit odafigyelésre, empátiára fordítasz. Egy különleges (sőt, akár szürreálisnak is mondható) helyzetben vagyunk. Az is érezhető, hogy felerősödött a szolidaritás az emberekben, példaértékű összefogások alakulnak országszerte. Sokan segítenek időseknek, nehéz helyzetbe került embertársainknak.  Talán az egyik legnagyobb pozitív hozadéka a koronavírus miatti leállásnak, hogy megtanulunk összefogni, jobban odafigyelünk egymásra, támogatjuk egymást. Ez az empatikus hozzáállás a jövőben is sokat fog jelenteni.

Biztosan mindenkinek van elképzelése arról, hogyan érdemes segíteni, mégis összeszedtünk néhány olyan ötletet, amelyek kézenfekvőnek tűnnek, de nem biztos, hogy mindenkinek eszébe jut.

Korábban emlegettük már a hálaadás gyakorlatát. Ha másokra is tudsz koncentrálni, odafigyelsz rájuk, könnyebben megtapasztalhatod a hála érzését. Sőt, segít a perspektíva váltásban is: ha nehezen találsz olyan dolgot, amiért hálás lehetsz, keress a környezetedben olyan embereket, akik nálad rosszabb helyzetben vannak. Kínáld fel neki a segítségedet, utána könnyebben megtalálod majd, mi mindenért lehetsz hálás, és közben jót is teszel valakivel.

Az idősek közül sokan a magánytól tartanak, és különösen nehéz nekik otthon maradni. Támogatást jelent, ha gyakrabban beszélsz telefonon vagy online idős hozzátartozóiddal, ismerőseiddel. Ha társasházban élsz, felajánlhatod idős lakótársaidnak, hogy beszerzed számukra, amire szükségük van.

Nem csak az idősek lehetnek magányosak. Sokan elszigetelve érezhetik magukat egyedül, hiszen akkor is nehéz megbírkózni lelki bajainkkal, ha baráti programokon, különböző lazulós eseményeken veszünk részt….most könnyebben eluralkodhat az egyedül élőkön a magány érzése. Egy telefon, egy videóhívás, az odafigyelés, támogatás sokat jelenthet a hasonló helyzetben lévőknek.

Vannak, akik nem maradhatnak otthon: például egészségügyi dolgozók, eladók, gyógyszerészek, akiknek a munkavégzés is kockázatot jelent és stresszel jár. Nekik minden támogatásra szükség van, és a legtöbbet a járványügyi intézkedések betartásával teheted, hogy megóvd őket. Ezzel nemcsak őket, hanem családtagjaidat is véded.

Rengeteg embernek megszűnt a munkája, veszélybe került a megélhetése. Már az is sokat jelent, ha figyelsz rájuk, elérhető vagy érintett barátaid, ismerőseid számára, akik beszélgetni szeretnének.

Számtalan gyűjtés, terhek könnyítését célzó kezdeményezés indult mostanában. Érdemes ezeket figyelni, ha anyagilag nem is tudunk mindenkit támogatni, legalább a figyelemfelhívást továbbítsuk, hogy minél több segítő szándékú embert elérjen!

Tudom, ezek kézenfekvő megoldások, és a karantén ideje alatt már „szembe jött” veletek néhány hasonló írás, de ha most akár egyetlen új gondolat vagy hasznos információ eljutott bárkihez, már megérte billentyűzetet ragadni.

Nem vagyunk egyedül, figyeljünk egymásra!

Ha többet szeretnél tudni a poszttraumáról, a poszttraumás feljődésről, baleseted volt vagy  valakinek a környezettedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/

Kedves karanténlakó sorstársaink! Nehogy azt gondoljátok, hogy több, mint egy hónapja töretlen optimizmussal és pozitívan ülünk a négy fal között! Pedig nagyon igyekszünk, de sajnos nem így van…aggódunk szüleinkért, szeretteinkért, olykor eluralkodik rajtunk a bizonytalanság, magányosnak érezzük magunkat, félünk, dühösek vagyunk a helyzet miatt. Ezeknek a „rossz” vagy negatív érzéseknek van létjogosultságuk, pláne, egy ilyen szürreálisnak mondható időszakban. Normális, ha néha eluralkodik rajtunk a kilátástalanság, a türelmetlenség érzése.

Mihez kezdjünk ilyenkor? Gondolkodjunk reálisan! – és ezt most komolyan mondom. Menedzseljük negatív érzéseinket! Tekintsünk helyzetünkre józanul! Nem baj, ha érzelmek széles skáláját éljük meg és egyik nap örülünk annak, hogy együtt reggelizhet a család, másik nap tombolni tudnánk a bezártságtól. Legyünk jóban érzéseinkkel, hagyjuk, hogy hassanak ránk, de ismerjük fel és tudjunk beszélni róluk! Fontos, hogy legyen valaki, akiben megbízunk, akivel őszintén megoszthatjuk érzéseinket!

Hogyan befolyásolhatod az érzelmeid negatív hatásait? Íme, egy kis gyakorlat hozzá:

Válaszolj a kérdésre: Mi az a három negatív érzelem, amely leginkább visszaadja a karantén időszak alatti hangulatomat?

Mindhárom negatív érzés kapcsán válaszolj a következő kérdésekre!

1. Mi váltja ki bennem ezt az érzést?
2. Van-e ráhatásom az érzést kiváltó helyzet megváltoztatásában? 
3. Ha van ráhatásom, mit tudok tenni, hogy megváltozzon a helyzet pozitív irányba? 
4. Ha nincs ráhatásom, akkor mit tudok tenni, hogy elfogadjam a helyzetet?

(A gyakorlat megtalálható Viniczai Andrea: „Így lesz jobb a KarantÉNem!” című self-coaching füzetben.)

Ha többet szeretnél tudni a poszttraumáról, a poszttraumás feljődésről, baleseted volt vagy  valakinek a környezettedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/

Amikor arról beszélgettünk a TraumaAmbulancia önkénteseivel, hogy ki, hogyan, milyen módszerrel éli túl a karantént, szinte elsőként említettük a mozgás terápiás erejét. Tudom, tudom…..”ott van a család, a gyerekek, a home office, a háztartás”, vagy „csak szimplán” letaglóznak a karantén-lét bezártsággal járó nehézségei….próbálunk túlélni. Értem. De miért éppen a mozgást engedjük el, miért arról mondunk le …és miért nem inkább éppen most kezdjük el a napirendbe beépíteni? 

Nem érzitek? Ültök a kanapén, a gép előtt, a fotelben…esetleg megtesztek vagy száz lépést a lakásban …..csupa egysíkú, semmitmondó aktivitás. A bezártság miatt sokkal kevesebbet mozgunk, mint általában, holott az emberi test mozgásra termett. A mozgás ugyanolyan létszükséglet, mint a táplálkozás. Nem is ragozom, mert egyébként ezt úgyis mindenki tudja! De hogyan kezdjük el? Miért kezdjük el éppen most? 

Ha már egyszer karantén túlélő technikákat és módszereket ajánlunk nektek, és mindezt elsősorban azért találtuk ki, hogy lelkileg, mentálisan erősítsük magunkat és benneteket, ne felejtsük, hogy a mozgás oldja a stresszt, a szorongást, javítja a hangulatot, ugyanis elősegíti például a hangulatjavító szerotonin, valamint a fájdalomcsillapító és általános jó érzést okozó endorfinok felszabadulását az agyban. Kutatások megállapították, hogy a depresszió kezelésében a fizikai aktivitás olyan hatásos lehet, mint az antidepresszáns tabletták. Sőt, például azok a kémiai anyagok, amelyek a testmozgás során és után felszabadulnak, a szorongásos megbetegedésben szenvedőknek segítenek megnyugodni.

Ha már home office, esetleg gyerekkel közös „online tanulás”, ne felejtsük el, hogy a mozgás az agyműködést is serkenti! Fokozza az agyban azoknak a vegyületeknek a termelődését, amelyek támogatják az agynak a memóriáért és tanulásért felelős fontos részét, a hippocampust és megelőzik annak degenerációját. A rendszeres fizikai tevékenység fejleszti a memóriát és az új dolgok megtanulására való képességet.

„Koronavírus időszakában” az sem mellékes, hogy a rendszeresen végzett testmozgás hatására nő a tüdőkapacitás, javul a légzés. Rendszeres fizikai aktivitás hatására a szívizom megerősödik, nő a szív teljesítőképessége. Az aktív életet élőknél ráadásul kisebb a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. A mérsékelt testmozgás erősíti az immunrendszert.  Nem „satnyulunk el” az otthonlétben: megerősödnek izmaink, a csontok is védettebbek lesznek, stabilitást kap izomzatunk. A testmozgás beolajozza az ízületeket, csökken az ízületi fájdalom, merevség. Bónusz hozadéka a mozgásnak, hogy némi kalóriát is elégethetünk az üldögélésnek köszönhető súlygyarapodás helyett. 

A jó hír az, hogy mi is mozgunk karantén-lét alatt is! Igazoljuk, hogy „egyszerű földi halandók” is elkezdhetik és bírni fogják! Sőt, van, aki most „újrakezdő” közülünk és minden nap szán legalább húsz percet, fél órát a gyakorlatokra. Az online térben rengeteg edző, fitneszterem oldalán lehet ingyenesen is segítséget találni. A youtube-on ízlésed, erőnléted, időbeosztásod, kedved szerint válogathatsz. 

Már heti öt alkalommal végzett kb. fél órás könnyű mozgás is pozitívan hat ránk, tapasztalatból mondjuk! Nemcsak testünket, ízületeinket, hanem lelkünket, önbizalmunkat is építjük általa nap mint nap. Éppen a mozgás az, amelyre hivatkozva lehet egy kis „énidőnk”, magunkra fókuszálva, mozgás nyújtotta kihívásra koncentrálva! Legyen vége a tespedésnek! Légy büszke magadra, és a tested is meghálálja a törődést! 

Ma kezded vagy legkésőbb holnap? Mindegy mit, és mennyit, csak szánj a mozgásra egy kis időt minden nap! Raaajtaaa!

Ha többet szeretnél tudni a poszttraumáról, a poszttraumás feljődésről, baleseted volt vagy  valakinek a környezettedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem." (Márai Sándor: Füves könyv - Önmagamról)

Kedves karanténlakó sorstársaink! Túlélési gyakorlatunk folytatódik. A TraumaAmbulanciánál és körülöttünk több olyan balesetet, azaz traumát átélt ember van, aki nem kéri vissza „korábbi életét”, mert a baleset, illetve az átélt trauma hozadékaként olyan dolgokkal kezd foglalkozni, olyan emberekkel ismerkedik meg, olyan élethelyzetekbe kerül, amelyeknek köszönhetően jobban érzi magát, elégedettebb életével, mint valaha, hálás érte.

Alapítónk, Csilla többször elmesélte nekünk a pillanatot: „Emlékszem, éppen a hálószobában voltam, amikor éreztem, meg kell állnom és hagynom kell, hogy a hála, amit érzek, átjárjon! Hálás voltam annak a személynek, aki bajt okozott nekem.”

Ezek után nem meglepetés, hogy a következő túlélést segítő és saját életünkben már rutinná vált eszköz: a HÁLA! Számos kutatás bizonyította, hogy a hála gyakorlása az egyik legjótékonyabb dolog a pszichológiai és érzelmi jólétünkre nézve. Erősíti az immunrendszert, csökkenti a stressz szintet, csökkenti a vérnyomást és a szívbetegségek kockázatát. Erősíti az emberi kapcsolatokat, a megbocsátás és a konfliktusok rendezésének képességét.

A hála gyakorlásával pozitív érzelmeket tapasztalunk, élvezni tudjuk a tapasztalásokat, képesek vagyunk jobbak odafigyelni önmagukra, és könnyebben kezeljük a mindennapi nehézségeket. Segít abban, hogy átkeretezzük, ami velünk történik; hogy más megvilágításba helyezzük, amit legszívesebben inkább elfelejtenénk. A hálán keresztül megláthatjuk, mit tanultunk a nehéz helyzetekből, élményekből, hogyan formáltak minket azzá, akik ma vagyunk, és hogyan fejlődtünk általuk.

Nincs olyan csodaszer, ami varázsütésre semmivé foszlatná a nehéz tapasztalatokat, amikkel életünk során szembenézünk. Ellenben mindannyiunk számára adott a lehetőség, hogy változtassunk azon, ahogyan szemléljük ezeket a nehézségeket. A hála gyakorlásával átkeretezhetjük a velünk történteket, olyanokat is, amelyeket legszívesebben örökre elfelejtenénk. 

Nem könnyű hálásnak lenni a nehéz pillanatokban, de gyakorlással menni fog, tapasztalatból mondjuk! 

Nézzük tehát…..hogy csalogasd elő a hála érzését? Például gondolhatsz múltbeli eseményekre, mint a tavalyi nyaralás, gyerekkori emlékek, vagy a jelenben hálás lehetsz a barátokért, családért, egy kis szabadidőért, de akár előre nézve, a jövő történéseiben bízva is előjöhet az érzés.

Mi hogy csináljuk? Íme, néhány bevált gyakorlat a TraumaAmbulancia önkénteseitől:

„A magamfajta lánynak igen szokatlan érzés naplót írni. … Nagy kedvvel látok neki. Lelki szükségletem, hogy végre alaposan kiöntsem a szívem.” (Anna Frank)

Kedves karanténlakó sorstársaink! Nehogy azt gondoljátok, hogy mi nem küzdünk a karantén-léttel! Nem könnyű ebben a helyzetben pozitívnak maradni, de éppen most muszáj törődni magunkkal! Arra gondoltunk, megosztjuk veletek, milyen eszközök, módszerek segítenek nekünk túlélni a karantént, hogyan lehet minél kevesebb lelki sérüléssel megküzdeni ezzel a helyzettel, hogyan erősítjük lelki állóképességünket többnyire sajnos négy fal között. Bízunk benne, hogy együtt, közösen könnyebb lesz mindannyiunknak! Tartsatok velünk!

Kezdjünk bele: többen is "nagy naplóírók" vagyunk a TraumaAmbulanciánál, saját bőrünkön tapasztaljuk az írás gyógyító erejét. Nagyon jót tesz a léleknek, nem csak a naplóírás, bármilyen írás, amelyben megfogalmazzuk gondolatunkat, leírjuk érzéseinket (lehet levél, amelyet aztán sosem küldünk el, vagy egy vers).

A Kaliforniai Egyetem pszichológusa, Matthew Lieberman a naplóírás pozitív hatásait vizsgáló tesztje alapján „Bridget Jones- hatásnak” nevezte el a jelenséget, miszerint az agy könnyebben feldolgozza az érzelmi terhelést, ha az ember naplót vezet, és ezáltal kiegyensúlyozottabb életet élhet. 

Naplóíróként megtapasztalhatjuk, hogy írás közben olyan érzelmeket, gondolatokat ismerünk fel, rendszerezünk magunkban, amelyek egyébként fel sem tűnnének vagy észre sem vennénk, hogy léteznek bennünk. Az írásnak köszönhetően ezeket tudatosíthatjuk, az érzelmeket megfogalmazhatjuk, „kimondhatjuk”. Ennek komoly „felszabadító ereje” van.

Akár már ma is elkezdheted! Egy füzet és egy toll/ceruza elegendő hozzá. A naplóírás lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra, időt adunk magunknak, leírjuk érzéseinket. Nem kell gondolkodni, csak írni, ami jön belőlünk. Bármit leírhatunk, szabadon. Nem baj, ha nem hosszan, nem baj, ha nem minden nap...csak írd ki magadból. A lelkünkre gyakorolt áldásos hatása mellett ne felejtsük el, hogy történelmi időket élünk, megdöbbentő lesz 10 év múlva visszaolvasni a mostani történéseket.....már tudni fogjuk, mi lett a megoldás!

Ha többet szeretnél tudni a poszttraumáról, a poszttraumás feljődésről, baleseted volt vagy  valakinek a környezettedből és érzed, hogy nincs minden rendben keress minket bizalommal! Várunk akkor is szeretettel ha a történetedet szeretnéd valamilyen formában megosztani!

Weblap: https://traumaambulancia.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/Poszttrauma/

Zárt csoport: https://www.facebook.com/groups/balesetisorstarskozosseg/